Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - CRESCENS: A felsőmagyarországi városok életéről a XV–XVIII. században. (Irta Demkó Kálmán). 687

690 történeti irodalom. czeremoniákat kövessenek. Az az ellen vétőket birsaggal sújtották. Spillenberger János lőcsei tanácsos, mert a tanácsülés ben mentében és piros csizmában jelent meg. 40 itcze borban marasztaltatott el. A városi tanács, melynek feje a Stadtrichter, pennája a Stadtschreiber volt, komolyan vette feladatát. ítéleteiben szigorú, azok végrehajtásában kérlelhetetlen volt. Az igazolt bűn, tekintet nélkül a vádlott társadalmi állására, származására vagy vagyoni állapotára megtorlás nélkül soha sem maradt. A kegyelmet jelentő fehér zászlót nem ismerték. Összes engedékenységük abban állott, hogy a halálra itélt delinquens, ha érte tekintélyes polgárok, kivált a papok közbenjártak, a legmegszégyenítőbl) halálnemek, az akasztófa, a kerékbetörés vagy a máglya helyett, pallos által végeztetett ki. Demkó könyve tiz fejezetben sorolja fel azon adatokat, melyeket a felső-vidéki városok jobbára rendezetlen levéltáraiból, nagy utánjárással és hangya szorgalommal kiböngészett, s melyek a középkori városok sajátságos hivatalos életére vetnek világot. Az egyházi és világi hatóságról, a közrendőrségről, a vásári és tűzrendőrségről, a polgár őrségről és a vele kapcsolatos védelmi rendszerről, a közegészségügyről, közerkölcsiségről s a városi büntető törvénykönyvekről irott fejezetekben érdekes adathalmazra lelünk. A pedáns hivatalos élet aegise alatt fejlődött puritán életmódot, a családi élet egyes fázisait, a szórakoztatás eszközeit s a játékok, a nyilvános mulatságok, családi ünnepélyek sokféle változatait, a háztartás számos csinját-binját a XI— XIII. fejezetekben írja le Demkó. Ezen rész képezi, nézetem szerint, könyvének legérdekesebb, de egyúttal legerősebb oldalát is. A magyarországi családi élet és háztartás számos eddig ismeretlen vagy legalább érthetetlen részét világítja meg teljesen új adataival, így, hogy egyebeket mellőzzünk, a dolmányok szabásáról szóló részben (257. 1.), a lőcsei városháza egy régi festménye alapján, igen plauzibilis magyarázattal szolgál. Demkó könyve tehát — egészben véve — megbecsülhetetlen fontosságú kulturtörténelmünk szempontjából. Úgy vagyunk vele azonban mint a jó étellel. Evés közben jön meg étvágyunk. Sajnáljuk, hogy a könyv költséghijány miatt legalább is ötödrészt o'y kicsinyre zsugorodott össze, mint a milyen a Demkó rendelkezésére állott adatok teljes közlése s azoknak legalább részleges feldolgozása mellett, lehetett volna. CRESCENS.