Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

674 PECSEVI VISZONYA »Selymus, patre Pajazete nefarie e medio sublato«, míg Pecsevi egyenesen megmondja, hogy »megmérgeztette«. Továbbá Isthvánfynál csak ez van: »ad vers us fratres parricidale bellum gerendum susceperat«, míg Pecsevinél így: »bátyját Ahmedet, s öccsét Korkudot.« Az Isthvánfynál levő Barnabas Belaius (Bélai Barnabás) nevet így irta át : Barla Bajla és Barba Bajla. Az e hang jelölése helyesen történt az elif és je betűkkel : — míg a Barba szóalak csak sajtóhiba lehet iW/iafbas) helyett, a menynyiben a negyedik betűnek hibásan alatta áll a pont, vagyis van irva helyett. Rozsnyay Dávidnak, az utolsó török deáknak, történeti maradványai között a »Történt Dolgok« első czikke (Szilágyi Sándor kiadásában 27. lap) határozottén ennek a fordítása. A két szöveg egyezésén kivül bizonyítják ezt a következők is. 1. Rozsnyay olyant is lefordít, a mi nincsen Isthvánfynál, hanem csak Pecsevi toldotta be (1. föntebb !). 2. Hogy Rozsnyay Menkes-t ír, annak csak az lehet a magyarázata, hogy Pecsevinek azon kézirati példányában, melyet ő használt, irási hibából (jiiu-o (Menkes) volt a helyes U^ÀÀ/O (Menfis) helyett, vagyis a harmadik betű fölött hibásan két pont állott ; mert Rozsnyay semmi esetre sem csinált volna az Isthvánfynál levő Memphis-bői Menkes alakot. 3. Nem ismervén a Bélai Barnabás nevet, Pecsevi után Barba Bablá-1 ír, még pedig Babla alakot azért, mert Pecsevinek általa használt példányában a helyes Ba/la (= Bela) helyett irási hibából i^L? Ba&la állott, vagyis a harmadik betű alatt két pont helyett csak egy volt. Egyébiránt tudjuk, hogy maga Rozsnyay utal történeti dolgozatainak forrásaira, a mennyiben pl. a czimlapon ezt irja : »melyeket Konstantinápolyban laktában .... egyszer is, másszor is török írásban kezéhez kerítgetvén és ... . magyarra fordítván.« Sőt még világosabban meghatározza a Naláczy Györgynek ajánlott példány czímlapján : »török caracterben a néhai nagy emlékezetű Bethlen Gábor idejebeli portai főtolmácsuak, a pécsi magyarból lőtt Zölfikár agának fiától és egyebünnen is kezéhez kerítgetvén magyarra fordított. Anno 1714.« Ha eddigelé tudtuk is, hogy Rozsnyaynak e czikkelye, valamint a két következő is, törökből van fordítva, de ugyan ki gondolt volna arra, hogy itt Rozsnyay, tudtán kivűl, Isthvánfyt beszélteti török közvetítéssel! Érdekes az is, hogy Zülfikár aga a mennyiben Bethlen idejében, vagyis az 1613. és 1629. évek közt volt portai tolmács — nemcsak kortársa, hanem földije is