Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

660 PECSEVI VISZONYA és egyszersmind harczoltak. A mint egy tágas síkságra kiértek, seregüket csatarendbe állították, azonban az iszlám népe egy pillanat alatt megtámadta őket s heves küzdelem és Rusztemhez méltó harcz fejlődött ki, melyben a gyaurok jelesebb vezéreinek s harczra termettebbjeinek nagy része a porba hullott. Ezen állomástól ismét úgy akartak utazni, hogy a szekereket a sereg két oldalára rendelik ; de mivel ezen utak az ilyen menetre nem valának alkalmasak : kénytelenek voltak sorban haladni. Nem messzire mentek, mikor tábort ütöttek. Az elfogott nyelvektől megtudták, hogy ezen éjjel a zágrábi püspök megszökött a seregével s hogy a megruaradottak Valpó felé szándékoznak menni. Másnap körülvették a gyaurokat s annyi foglyot ejtettek, hogy megszámlálni nem lehet.1) A hitetlenek a magok történeteiben azt irták s adták elő, hogy Mehemmed bég esküdt ellensége volt a keresztyéneknek. Annyira szomjazott a keresztyénekre, hogy csak egy csapat nyomorultnak leöletésével lakott jól. Néhány ezer gyaurnak orrát, fülét levágatta s százankint rabszíjra fűzte őket. Ezer megkötözött kezű, többnyire pánczélos gyaurt fiával, Arszlán pasával, a szultánhoz küldött. Ez érdem viszonzásául Arszlán pasának a pozsegai szandsák ajándékoztatott.2) Kocsián utolsó dolgait így irták meg a hitetlenek :3

) Azon háborúból nagy nehezen megmentvén életét, a királyhoz ment s ki akarta magát menteni. De a király börtönbe vettette, melyből azonban bizonyos módon kiszabadult s Kosztajnicsa nevű várba ment. Azután Mehemmed bégnek levelet irt, melyben engedélyt kért, hogy átpártolhasson és müzülmánná lehessen s igérte, hogy a padisahnak szolgálatokat fog tenni. A király pedig jutalmat igért annak, a ki kézre keriti. Minthogy ekkor Kosztajnicsa Zrin-Oglu-é4

) volt, ez fejét vétette és azt a királyhoz küldte. * Látnivaló, hogy itt Pec.scvi tulajdonképen nem fordít, hanem forrását elolvastatván, a tartalmat kivonatosan adja vissza a maga szavaival. Már Hammer is észrevette Pecsevi egyezését Jsthvánfy előadásával ; mert története II. k. 143. (.jegyzetében ') Ez a rész, alapjában véve, Isthvánfyból való, de, úgy látszik, vegyítve török forrásbeli elemekkel. s) Ez a rész nincs Isthvánfynál, tehát másik keresztyén forrásból való, — valószínűleg JoviwshöX. ') T. i. tsthvdnfy. 4) Azaz : Zrínyi fia, Zrínyifi. Más helyen így írja Pecsevi: Zrinszki.