Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. 657 meg nem szűnő háborúk Erdély birtokáért : mindez véget vetett a szász ipar ama virágzásának is. Majd bekövetkezett azon korszak is, mely a szász nép történelmében kétségtelenül a legszomorúbb, t. i. a török fensőség alatti erdélyi fejedelmek százötven éves korszaka. De az idők minden viszontagsága és súlya daczára, a szászok ipara még sem semmisült meg teljesen, ők azután is az erdélyi ipar legnevezetesebb képviselői voltak. Hiszen 1625-ben, éppen egy századdal a mohácsi csata után, a nemes gondolkodású Bethlen Gábor fejedelem egy nála megjelent szász küldöttséghez ezen szavakat intézte : »atok legiek az Isten elleot és Isten ebbeol a helybeol ky ne vigien, lia en a kegyelmetek Privilégiumának megrontassara vgiekezem, hollot a miem vagion teoletek vagion, az ingemet, dolmány mat, keontessimet, papuczimat tik veszitek, etellel, itallal tiik tartatok.« 1) De a szász ipar már csak azért sem érhette el egykori virágzását, mivel annak legerősebb támasza, t. i. a szászoknak Erdély határain messze túlterjedő külkereskedelme, majdnem teljesen megszűnt. MELTZL OSZKÁR. ') Közölte Zacharias Filkenins, nótárius Segesvariensis publicus (1625-ben) Archív A. f. II. 31. 1.