Századok – 1892
Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650
A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. 655 Az akkori iparművészet köréből említést érdemel még a fafaragászat is, melynek nem egy gyönyörű példánya még mai napig is régi templompadokon, székeken, faragott oltárokon és szószékeken látható. í gy mindenekelőtt felemlítendők a segesvári ev. templomban levő székek, melyek nyárfából vannak faragva. De sok félreeső magános szász község templomában is ritka szépségű régi fafaragászati műveket találunk.1 ) Meglepő azon gyorsaság, melylyel az új találmányok gyakran a távol fekvő külföldről a szászokhoz eljutottak és itt új iparágak korai keletkezésére adtak alkalmat. így például felemlítendő a tüzi-fejjyverek gyors elterjedése; mert Nagyszebenben már az 1370-ik év körül léteztek kerekeken nyugvó puskák s külön »puskamester« állott már ekkor a város szolgálatában, tehát oly időben, midőn Németországban és egyebütt a tűzifegyverek használata még felette ritka volt.a) Lgaz, hogy a nehéz lőszerek itt is csak későbbi időben terjedtek el nagyobb mérvben, mert csak a következő században találjuk azokat általánosan a szász városokban, de ekkor oly nagy mennyiségben, hogy az ágyúöntés űzése SZCLSZ városokban már ez időben, még pedig eleinte hihetőleg kapcsolatban a harangöntéssel, a legnagyobb valószínűséggel bir.8 ) Nagyszeben, Besztercze és Brassó városok azonban csakis a XVI. század elején alapítottak önálló városi ágyúöntő műhelyeket. Azok mellett az előkelőbb harangöntők szintén foglalkoztak lő-csövek előállításával. Ellenben a kézi lőfegyverek készítése már jóval elébb előfordult a nagyobb városokban, mert már a XV. század közepe óta létezik Nagyszebenben és egyebütt a puskamívesek czéhe. A fegyverkészítés Szász-Sebes, Medgyes, Nagy-Kapus, Riomfalva, Nagy-Ekemező, Segesvár, Mese, Breitau, Tóbiás, Somogyom, Kund, Bogács, Bene, Bados, Sövénység, Höltövény, Prázsmár, Nagy-Disznód, Agotlia, továbbá Segesd és Beretlialom kézségekben találhatók. Baj : és festészet ezen oltárokon messze felülmúlják a közönséges czéhszerû művészetet. Teutsch Gy. D., Geschichte, I. 257. !. ') Teutsch Gy. D., i. h. 249., 257. 1. —- Valószínű, hogy a segesvári, berethalmi és bogácsi templomokban levő igen szép faragászati munkák Veit Stoss (1490 — 1542.) a híres nürnbergi szobrász és faragász fiaitól valók, kik Segesváron és Medgyesen telepedtek le. Teutsch Er., Aus der Zeit des sächsischen Humanismus, Archiv XVI. 261. 1. 2) Seiwerth, Archiv XI. 414. 1. — Hogy legelőször az angolok 134fi-ban a Crécy-i csatában ágyúkból vasgolyókkal lőttek volna, a mint Seiwerth vélekedni látszik, nem lehe határozottan állítani. Egyáltalában még nincs megállapítva biztosan, hogy a lc'por mikor alkalmaztatott legelőször a háborúban. Annyi bizonyos, hogy 1340-ben Augsburgban s körülbelől egyidejűleg más városokban lőpormalmok léteztek, s hogy 1360-ban a lübecki tanácsház leégett azoknak vigyázatlansága következtében, qui pulveres pro bombardis parabant. Dr. J. Upmann, Das Schiesspulver, dessen Geschichte stb. Braunschweig, 1874 10. 1. s) Müller Fr., i. h. 238. 1. 4 5*
