Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - P. GY.: Nehány lap Esztergom város és megye multjából. (Irta Villányi Szaniszló). 63

64 TÖRTÉNETI IRODALOM. 64 az odarendelt munkásokat, kik a kuruczokûak a sánezot építették, mind kardra hányja és még a gyermekeket is, a kiket a szülék magukkal vittek, csapatosan a Dunába veti (52. 1.). A szathmári békével kezdődik a feléledés. A változást, mi azóta történt, semmi sem mutatja világosabban, mint a népesség számadatai. 1732-ben van a megyében és városban 10,913 katholikus ; 1890-ben 65,259. A reformátusok 1421 lélekből 9049-re szaporodtak. Egyetlenegy zsidó helyett most ugyanazon területen 2940 zsidó lakik. A XVIII. század egyúttal az a kor is, melyben a katholicismus a XVI., XVII. században elvesztett régi positióját jobbára ismét visszafoglalja, és sikerrel fáradozik azon, hogy Magyarország, mint már az utolsó Árpád alatt nevezték, ismét a »Regnum Marianum« legyen. Mikép történt ez kicsinyben, in praxi ? a közlött egyházlátogató jelentések több esettel illustrálják. Már itt véres üldözésről, vallásháborúról nincs szó, de azért mégis a mit itt olvasunk, az emberra majdnem rosszabb benyomást tesz, mint korábban a harcz hevében, bátorsággal, a maga veszélyével is véghez vitt erőszakoskodás, mert folytonosan csak azt látjuk, hogy az erősebb — és ekkor már a katholikus fél volt az mikép bántja, nyomorgatja a gyengébb felet. Szerző erős katholikus. Helyesli a czélt, de az eszközöket csak menti, mert a maguk idejében, a maguk helyén a protestánsok is csak úgy jártak el. Szerzőnek ebben teljesen igaza van, de azért fejtegetését bizonyára nálunk még sokan megütközéssel, fejcsóválva fogják olvasni. Latin történetíróink, a Prayak, Katonák hyperorthodox katholikus álláspontját reactiókép az újabb történetírás ellenkező felfogása követte. Csak a protestánsok üldözéséről beszélünk, mert úgyszólván a legújabb időig csak erről olvastunk. A nápolyi gályákat még most is emlegetjük. Lorántffy Zsuzsánna még ma is minta matróna, a kinek conventionalis képébe sehogy sem illik bele, a mit róla vallanak, hogy a mikor kincse elrejtéséről intézkedett, megparancsolta emberének : »hogy, a mely emberrel eltéteti, az soha többé napfényt ne lásson«, ') ellenben Báthory Zsófia rehabilitatiójára a psychologiai kulcsot csak a legújabb kor adta meg, különösen Szilágyi Sándor igen szép művében, II. Rákóczy György életében. Különben mi nem helyeselhetjük egészben azt, mit szerző felfogása mellett mond. Az nagyon kevés, ha részletesen akarja megokolni két század vallásos villongását és bűneit, és nagyon sok, ha azt csak általánosságban akarta megmagyarázni. Fejtegetésében benn van az a banalis, de örök igazság, de nincs úgy kiemelve, mint kellene : hogy az ember mindig csak ember, tele bűnnel, szenvedélylyel, •) Komáromy András, A Bákóczyak kincse Munkácson.