Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

646 AZ ERDÉLYI SZÁSZOK IPARA ÉS KERESKEDELME polgárok gyakran a legértékesebb fegyvergyűjteményekkel bírtak. Azonkívül a czéhek mint olyanok rendszerint jelentékeny fegyverkészlettel voltak ellátva, különösen olyanokkal, melyek a város védelmére szolgáltak, kivált mióta a tüzifegyverek használata elterjedt. így például a nagyszebeni szabóczéh 1478-ban 1U kézi puskával bírt, továbbá 7 nagyobb puskával öntött vasból, és 9 állványon levő puskával, a kőmívesek 8 puskával öntött vasból, 13 kézi puskával, egy negyed mázsa lőporral és 600 darab nyíllal.1

) Midőn a fölkelés jeléül a szász földön a pallost egyik községből a másikba hordták, midőn tehát fegyveresen ki kellett vonulni, a mi különösen az első török betörés óta (1420.) eléggé gyakran előfordult, akkor a czéhek összegyűltek s kijelölték azo kat, kiken »a sor« volt, hogy kivonuljanak. De a legtöbb esetben ily kijelölés szükségtelen volt, mivel az összes férfi polgárság, különbség nélkül a hadjáraton részt venni tartozott. A legfontosabb feladat jutott azonban a czéheknek a város védelmezése terén. A körfalak egyes bástyáit (tornyokat) állandóan bizonyos czéhek birtokolták, mely czéhek különben rendszerint azokat fel is építették. Az illető czéh ezen tornyokat, melyek egyszersmind fegyverkamarákúl és magtárakül szolgáltak, folyvást jó karban tartani volt köteles, valamint azt háború esetén védelmezni tartozott. Hős tettek emléke fűződött gyakran a czéh tornyához, melynek erős volta és jó karban tartásában a czéhek egymással versenyeztek. A város kerítő falain kívül levő tavak, melyek szintén védelmi czélokra szolgáltak, hasonlóan a czéhek gondozására voltak bízva. Azon idők vallásos szelleme s a középkori egyháznak a társadalmi élet minden nyilvánulásába belenyúló hatalma mellett természetesnek találhatjuk, hogy a czéhek már elejétől fogva szoros viszonyban állottak az egyházzal. A jelentékenyebb czéhek a templomokban külön oltárokkal bírtak, melyeknek gazdag feldíszítése a czéhek büszkeségét képezte. E végett a felvételi díjakat, illetékeket és bírságokat rendesen viaszban szedték fel.2) Sőt ezen czéheknek az istentisztelethez tartozó saját egyházszerei is voltak. így a szebeni szabóczéh czéhkönyve 1440 körűi ') L. Teutsch, G. D. Geschichte, I. k. 222 s k. 1. 2) Szádeczky, i. h. 18. 1. ezeket mondja : »élénken jelzi a különbséget a német és magyar czéhek között maga a bírság neme is. Míg Németországban a bírságok leginkább sörben (eine Tonne Bier, ein Segel Bier) állapítvák meg, addig a magyarországi czélieknél a legg3'akrabban előforduló bírság a viasz, melyből a czéhek külön vagy közös oltáraikon a gyertyákról gondoskodtak.« Szádeczky ügyeimét kikerülte azon tény, hogy Németországban a felvételi díjjak és bírságok rendszerint viaszban vagy gyertyákban fizettettek, habár bírságok sörben vagy borban gyakran fordultak elő. L. a fent idézett irodalmat.