Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. 647 3 miserubát, 1 aranyos kelméből álló oltárterítőt, 1 ezüst keresztet és 2 ezüst lámpát, mint a czéh tulajdonát mutat ki. Egyházi körmenetek alkalmával a czéhek kivonúltak zászlóikkal, melyeken a mesterség jelvényeiből álló hímezett czéhczímer, vagy a ezéli védszentjének festett képe volt látható. Mindenik czéhnek saját védszentje volt, kinek napját a különböző czéhek a czéhszabályokhoz képest különböző módon ülték meg. így a szabók szent László védszentjük napját olyképen ünnepelték, hogy a mesterek a templomban nagymisét hallgattak, azután ingyen fürdőt vettek s végűi lakomára gyűltek egybe. Ezen ünnepélyeken azonban csak a mesterek vettek részt, míg a legények és inasok e napon is dolgoztak, miért is kárpótlásul az u. n. »hites hétfőt« ') mint szabad napot élvezhették. Ezalatt az Epiphania utáni első hétfő értendő, melynek neve onnan eredt, hogy a szász városokban e napon az évi hivatalnokválasztások történtek s a megválasztottak letették az esküt. A középkor nagy mérvben kifejlett szövetkezeti szelleménél fogva nem csodálkozhatunk azon, hogy valamint a mesterek a czéhben, úgy a legények is külön szövetkezetben (Bruderschaft) egyesültek. Hisz az akkori Németországban, de egyebütt is, még a becsteleneknek tartott foglalkozások is, külön szövetkezetekben éltek, példáúl »bujdosók« (fahrende Leute), komédiások, kuruzslók, sírásók, nyúzok, árnyékszéktisztítók stb.2) A legények szövetkezete belső berendezésére nézve a czéh utánzása volt. Elén állott a főlegény (Altgeselle), ki a gyűlésekben elnökölt. A gyülekezet az illető czéh szállásán (Herberge) tartatott. Itt a czéliek módjára megbeszélték a közös ügyeket, kiegyenlítették az előfordúlt perlekedéseket és egyenetlenségeket, tárgyalták a panaszokat, melyeket egyik vagy másik legény mestere ellen felhozott, példáúl rosz bánásmód, vagy illetéktelen hosszú munkaidő, vagy csekély munkabér miatt, sőt komolyabb panaszok esetén titkos összejövetelekben általános munkaszünet ') L. Seiwerth, Um Ostern 1442, 64. 1. -) »Man failli in (1er Form der Zunft, in ihrer rechtlichen und geselligen Organisation das richtige Gefäss für alle möglichen Vereinigungen und gesellschaftlichen Gruppierungen ; nicht bloss die Handwerker, auch die Schüler und Lehrer, die Notare und Arzte, die Bailer, die Bettler und die feilen Dirnen organisierten sich gegen 1500 zünftleriSch ; die Ackerer und Kebleute der Städte geben ihren uralten Genossenschaften zünftlerische Form und ziinf tierischen Namen. Die Meistersänger ahmten in der Singschule die Formen und den Stutfengang der Zunft nach ; die Soldatengemeinde der Landsknechte entlehnte wesentliche Formen ihres Zusammenschlusses, ihres Gerichts, ihres Standesbewust,seins und ihrer Standesehre dem Handwerk, aus dem ein grosser Theil ihrer Mitglieder hervorging.« Schmoller, Die Strassburger Tucher- und Weberzunft, 119. 1.