Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

646 AZ ERDÉLYI SZÁSZOK IPARA ÉS KERESKEDELME hiányoztak ugyan szenvedélyes harczok egyes gazdag nemzetségek ellen, melyek nemesi előjogokat bitoroltak és várszerű házakat építettek a városokban, de ezen küzdelmekben nem annyira a politikai hatalom kérdése forgott fenn, mert a város kormányzása mindég a polgároknál maradt, mint inkább anyagi kérdések, példáúl adómentesség, erdő, legelő, malmok stb. Ellenben Németországban a polgárságnak hosszú időn át heves harczot kellett vívnia a politikai hatalomért az ottan sokkal nagyobb számban előforduló »nemzetségekkel«. Azonkívül azon hatalmas szász családok, melyek a bírói hivatalt örökös jogon bírták, mindég annak tudatában maradtak, hogy ugyanazon polgárságból keletkeztek, melyen túlemelkedni iparkodtak, míg a német városokban, melyek korábban jobbágysági viszonyban levő községekből fejlődtek városokká, sokkal élesebb ellentét uralkodott a polgárság és az egykori hűbéri földesurak közt.1

) Az erdélyi szász városokban ha nem is törvény, de régi gyakorlat által szentesített szokás mindenik polgárnak kötelességévé tette, hogy tagja legyen valamely czéhnek. Azok, kik nem űztek ipart s kik nem is tanultak valamely mesterséget, a forma kedveért felvétettek hat hétre inasokúi valamely mesternél, azután hat hétre legényekűl s ezután az elengedett remekműért való díj lefizetése után felvétettek nicsterekűl az illető czéhbe.2) Sőt azon időben, melylyel itt foglalkozunk, a királybírák, polgármesterek és tanácsosok épp oly iparosok vagy kereskedők voltak, kik mesterségüket folytatták, illetőleg kereskedést űztek, mint bármely más polgár.8

) Mert az egész középkoron át a szász városokban külön hivatalnoki rend nem létezett, az egyetlen városi jegyző — nótárius, Stadtschreiber — kivételével, ki hivatásból hivatalnok volt s mint ilyen állandó fizetést élvezett. Ilyen viszonyok közt természetes volt, hogy a czéhek befolyása már korán a tisztán iparos ügyek körén túlment. Ezt bizonyítja legjobban azon egymagában feltűnő tény, hogy Lajos király a szász czéheket ideiglenesen felfüggesztette s azoknak újjászervezését elrendelte, holott a királyok beavatkozása a szászoknak ilynemű belügyeibe igen ritkán fordúlt elő. Ennek ') Hogy a mezőgazdaságot vagy szőllőmívelést űző község miképen fejlődik várossá, hogy a földesúri curiákban letelepedett kézmívesek mi módon válnak szabad polgárokká, hogy ezen polgárok miként küzdenek a püspöki, földesúri s majd a patrícius hatalom ellen, s hogy miképen végződik ezen küzdelem a polgárság végleges győzelmével : mindezekre nézve Strassburg typikus példát képezhet. L. Schmoller G., Strassburg zur Zeit der Zunftkámpfe, és ugyanannak, Die Strassburger Tucher- und Weberzunft ezímű műveit. s) Seiicerth G., Die Stadt Hermannstadt, U. 1. f) Seiwerth, Um Ostern 1442, 74. 1.