Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

640 AZ ERDÉLYI SZÁSZOK IPARA ÉS KERESKEDELME szállíthatta; ezek mind oly szabályok, melyekben az iparosok későbbi időkben elég gyakran korlátozva voltak.1

) Az 1376-ki ezéhrendezésben továbbá elő volt írva, hogy a. visszaélések meggátlása czéljából mindenik czéh tartozott évenként a karácsony utáni hétben két czéhmestert választani, kik eskü alatt arra köteleztettek, hogy a szabályok szigorú megtartását ellenőrizzék s arra ügyeljenek, hogy semminemű igazságtalanság vagy túlkapás ne forduljon elő. A czéhmesterek egyszersmind utasítattak, hogy a székek évnegyedenként megtartatni szokott gyűlésein részt vegyenek a végett, hogy ott nemcsak az ipar, hanem egyszersmind a közügyek »bajait« is szóba hozzák s azoknak orvoslását sürgessék.2) Ezen rendelkezés fontos, mert azt mutatja, hogy a czéhtársulatoknak már ez időben, az ipari érdekek keretén túl bizonyos befolyás engedtetett a közügyekre. Igen czélszerű intézkedés volt az ipar védelmére továbbá az, hogy az adós szerszámának bírói lefoglalása megtiltatott. Az új czéhrend, mely az egyes czéhek külön szabályainak alapját képezte, majd Erdély határain túl is híressé váll. s Magyarország számos városában mintáúl szolgált a czéhszabályok alkotásánál.3) ') így például alig egy századdal később a szebeni szabók szabályai 1485-ről azt határozzák, liogy egyik mester se tartson többet két legénynél és egy inasnál, a segesvári vargák szabályai éppen csak egy legényt engedélyeznek (Seiwerth, Die Stadt Hermannstadt, 26. 1.). A kolozsvári aranymívesek czéh-szabályai ( 1478-1301) határozottan követelik, hogy a felveendő idegen mester írásban mutassa ki jó hírnevét és becsületes atyától és anyától származását, valamint azt is, hogy korábbi mesterénél jámborul és becsülettel szolgált ; hasonlót követelnek a kolozsvári takácsok 1491-ben és a kötélverők 1486-ban kelt szabályai. Az utóbbiakban meg volt állapítva, hogy a mely mesternek nincs inasa, tarlson két legényt, a melyiknek van inasa, egy legényt stb. (Jakab E. i. li. 498 s k. 1.) ; féltékenységből támadt viszályok igen gyakran fordultak elő egyes czéhek vagy a különböző városokban levő hasonnemű czéhek között. L. péld. az Amlaeher-féle okmánytárban 40 és 43. sz. a. közölt okmányokat (Archiv XV. 195.1.); továbbá Werner K., Geschichte der zwei Stühle (Archiv XII. 294. 1.) ; Seiwerth (i. b. 25. 1.). A czéhek elfajulásáról, mely már az itt tárgyalt korszak vége felé mutatkozott, 1. Wittstock H., Nösner Zustände unter Wladislaus II. und Ludwig II. (Archiv n. f. IV. 60 s k. 1.). 2) Illi etiam magistri (seil, fraternitatum) ] roximis colioquiis civium et provincialium suae sedis post singula quatuor tempóra praesentes intersint, ut, si qui fuerint defectus communes popu'i aut mechanicorum, ibidem proponantur, emendentur pariter et supplentur. a) Horváth, i. h. 88. — Szádeczky ezeket mondja : »A czéhek nálunk az olasz- és németországi czéhek mintájára alakultak, de a magyarországi jogviszonyokhoz alkalmazkodva, lassanként a külföldiektől eltérő magyaros szervezetet és jelleget öltöttek.« Kár, hogy Szádeczky semminemű bizonyítékot nem hoz fel a magyarországi czéh-iigy összeköttetésének beigazolására az olaszszal, mely utóbbinak befolyását úgylátszik még előbbre is teszi a