Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. sítettek ugyan bizonyos előjogokban ; így pélc'láúl fiaik, ba valamely mester leányát, valamint azok, kik valamely mester özvegyét nőül vették, ingyen vétettek fel a czéhbe, míg mások a teljes felvételi díjjat tartoztak fizetni, mely díj a különböző czébeknél változó volt; így példáúl a kötélverőknél 1 forint, 4 font viasz és 2 veder bor, a mészárosoknál 10 forint, 2 font viasz és 2 veder bor. Azonkívül a fölvett mester ebédet adni is köteles volt. Szemben azon kicsinyességgel és szűkkeblűséggel, mely későbbi időkben a czéhintézményben lábra kapott, a legnagyobb elismeréssel kell szólanunk azon szabad szellemről, mely az 1376-ki szabályokat kitünteti.1

) Mint már említtetett, még az idegen, vagyis külföldről bevándorolt becsületes mestertől sem volt szabad megtagadni a felvételt ; letelepedését semmiként sem volt szabad megnehezíteni, sőt még azt sem követelhette senki tőle, hogy becsületességét bizonyítsa be, nehogy ezen ürügy alatt letelepedése megakadályoztassék. Csak akkor, ha az illetőre rábizonyült, hogy előélete nem volt kifogástalan, lehetett, vagyis jobban mondva, kellett őt eltiltani a letelepedéstől. Ha valamely czéh alaptalanul valakitől megtagadta a felvételt, az illető város tanácsa 20 ezüst márka büntetés mellett rákényszeríthette a czéhet. Ezen intézkedések által, melyek bölcs előrelátásról tanúskodnak, a szászok már korán biztosították a külföldi ügyes munkások és mesterek akadálytalan és állandó letelepedését. Igaz ugyan, hogy ezen szabályok szerint is 20 ezüst márka bírság terhe alatt mindenkinek meg volt tiltva, hogy egynél több mesterséget űzzen, de saját iparának űzésében kiki a legmeszszebb menő szabadságnak örvendett : annyi inast, legényt és másnemű munkást alkalmazhatott üzemében, a mennyit csak akart, üzletét oly nagy kiterjedésben folytathatta, minőt csak anyagi helyzete megengedett, az iparához megkívánt nyers anyagokat és másnemű tárgyakat tetszése szerint bárhol vásárolhatta s épúgy kész árúczikkeit akadálytalanul saját házában eladhatta, vagy piaczra vihette, vagy más városokba, illetve a külföldre ') Igen feltűnő Horváth Mihály ellenkező ítélete : »e czéh-szabályok azon szűkkeblű szellem által, mely belőlük lehel, egynémiben összeszorítok az ipar szabadságát«. Ellenkezőleg azt kell mondanunk, hogy az egész középkorban alig akadunk még egy második példára, hogy az idegen mesterek letelepedése s a mesterség korlátlan íízése oly messzemenő liberalitással engedélyeztetett volna : quilibet mechanicus opus suum qualitercunque bene voluerit operandi, singula suo operi et artificio attinentia et necessaria quantum voluerit et poferit, pro se solo, absque alterius vei aliorum societate emendi, de opere suo quantumcunque voluerit et poterit operandi, foro pxponendi et vendendi, tarn in domo quam in foro, servosque et juvenes pro laboré suo quotcunque voluerit habendi liberam habeat facultatem. 44*