Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - P. GY.: Nehány lap Esztergom város és megye multjából. (Irta Villányi Szaniszló). 63

TÖRTÉNETI IRODALOM. 65 Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. (Három ábrával.) Irta Villányi Szaniszló szent benedek-rendi házfőnök és fögymnáziumi igazgató. Esztergom, 1891. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában. Sziklay Nándor bizománya. 4-r. 152 1. Villányi Szaniszló neve nem ismeretlen történeti irodalmunkban. Ezelőtt tíz éve a szent-benedek-rend győri főgymnasium 1880/1 -iki értesítőjében, megírta Győrmegye és város anyagi míveltségtörténetét az Árpádok alatt, s ezt kevéssel utóbb egy monographia követte Győr vár és város belső történetéről a XVI. és XVII. században. Kivált az első munka megérdemlett feltűnést keltett. Alapos tudomány, éles szem, helyes combinatio egyesült szerzőjében, oly mértékben, hogy méltán lehet őt az ujabb katholikus pap történetbúvárok, egy Városy Gyula és Karácsonyi János mellé sorolni. E mellett az irodalmi képesség is meg volt benne. A győrmegyei anyagi míveltségtörténet írója tudta, mit kiván az olvasó ? mit és mikép kell neki előadni ?, hogy a kérdésről, a korról magának kellő képet alkothasson. Azóta szerző — úgy tudjuk legalább — tíz évig hallgatott. Hallgatása okát nem ismerjük, de történettudományunk érdekében sajnáljuk. Most újra fellép, néhány lappal Esztergom vár és város múltjából. Nem önálló monographiát ad, csak forrásokat, de azokat feldolgozza, magyarázza, kiegészíti oly érdekesen, hogy dolgozata számos, művészi pretensióval fellépő monographiánál jóval élvezetesebb. Munkája két részre oszlik. Az elsőben, egy 1756-ban készült katonai tervrajz alapján, ismerteti Esztergom topographiáját a XVIII. század közepén ; s annak fonalán visszamegy a magyar állam első századáig, feleleveníti Máthés művét Esztergom régiségeiről, melyet az ujabb irodalom lígyszólván csak Knauz idézeteiből ismer az esztergomi egyház Monumentáiban, és röviden, biztos, világos képet ád a középkori Esztergomnak, oly sok és nevezetes történeti esemény szinterének, topographiai viszonyairól. A második rész sokkal terjedelmesebb és még érdekesebb. Ez már míveltségtörténet és az 1732., 1755-iki egyházi visitatiók fonalán, melyeket a XVII. század végéről néhány hasontermészetű töredékkel, és az 1890-iki egyházi Schematismus statistikai adataival kiegészít, vázolja az átalakulást, melyen Esztergommegye a török uralom megszűnése után, a XVIII. század folyamán, úgy szólván II. József koráig, keresztülment. Kicsiben látjuk itt az egész ország képét, fejlődését. Mikor a török távozik, Esztergom város és megye összes lakossága 8 -9000 lélek. Ezután még egy évtizedig a nyomorult népet kurucz, labancz pusztítja. Jellemző epizód e korból, hogy a mikor a német 17<i6-ban a nyerges-ujfalusi sánczot megveszi,