Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

638 az erdélyi szászok ipara és kereskedelme Sőt a király ezen tanácskozásokhoz két saját képviselőjét is elküldte t. i. Goblinus erdélyi püspököt, ki szász származású volt, és Scharffeneck Jánost, a Szebenhez közel fekvő Landskron nevű végvár parancsnokát.1

) A nevezett visszaélések közül kétségtelenül a legnevezetesebb az volt, hogy a mesterek a mesteri jogot figyermekeik számára örökössé tették volt. Az 1376-ki rendezés ellenben azt határozta, hogy nemcsak mindenik bennszülött, de sőt mindenik tisztességes idegen is, hacsak az általános és mindenki számára egyaránt érvényes feltételek meg voltak adva, kötelezőleg felveendő a czéhbe. A czéhez már tartozó mesterek most is részemelyeknek kiegyenlítésére a bíró közbenjárását veszik igénybe. Az egészből azt vehetjük ki, hogy valószínűleg egyes czéhbeliek vonakodtak beszolgáltatni járulékaikat a templom számára, a miért is szükséges volt a bíró előtt hangsúlyozni, hogy a czéh Mihály főangyal tiszteletére alakúit. Ha itt »átalakulás«-ról lenne szó, vájjon akkor a bíró ítéletének nem kellett volna-e egészen másképen hangzania 1 Kétségtelen, hogy kissé merész következtetés, lia ezen esetből, ellenkezésben minden történelmi traditióval, azt következt.etnők, hogy a magyarországi czéhek a vallásos társulatokból vették eredetüket. Ily vallásos társulatok városainkban úgylátszik nagy számban léteztek ; így ismerjük példáúl Nagy-Szebenben a szent Hulláról nevezett társulatot (Bruderschaft des heiligen Leichnams), létezett továbbá a fraternitas ad honorem dei omnipotentis et beatae et gloriosae virginis Mariae, a szent Anna társulatát (lásd Seiwerth, Archiv (les Vereines für Siebenbürgische Landes-Kunde, X. k. 314 s k. 1.), továbbá a n.-szebeni csizmadiák szt. János társulata (Zimmermann, Archiv XVI. k. 355 s k. 1.), a szt. Katalin társulata Kolozsvárit (Jakab, i. h. 406. 1.). A mi továbbá azt illeti, hogy a német- és magyarországi czéhek között, szervezet és jelleg tekintetében, állítólag jelentékeny különbségek léteznek, úgy be kell vallanunk, hogy ilyenekre sehol sem akadtunk, de igenis annak ellenkezőjére, t. i. a legmesszebb menő analógiákra. Sajátságos, hogy Szádeczky éppen ott talál különbséget, hol mindazok után, miket a német czéhekről tudunk, a legnagyobb összhang uralkodik, t. i. a czéhek s az egyház közti viszony tekintetében. Mintha csupán csak a magyar czélieknek lett volna külön védszentjük, kihez imádkoztak, kinek oltárait díszítették, kinek napját megülték, kinek oltárán az elhalálozott mesterek lelki üdvösségeért misék olvastattak ; mintha csak a magyar czéhek ápoltak volna betegeket, segélyeztek volna kórházakat és iskolákat, testületileg részt vettek volna az isteni tiszteleten, körmeneteken és temetéseken ! Még egy más hazai író foglalkozott ujabban a középkori czéhekkel, Körömi Árpád (Iparviszoryaink a czéhek szabályozásától a mohácsi vészig), O is a külföldi czéheket a városok védelmére alakult egyesületekből származtatja le. Hozzáteszi, hogy nálunk a főczél az volt, hogy a főúri családok hatalma alól függetlenítsék magukat (22. 1.). Ez sem áll, mert az első czéhek a szepesi és erdélyi szászok és más német telepítvényeseknél fordultak elő, kik soha földesúri hatalom alatt nem állottak. ') Az ezen alkalommal kiállított s 1376. november 9-ről keltezett, fontos okmány, melynek eredetije a szász-nemzeti és Szeben-városi levéltárban őriztetik, már többször adatott ki, a legteljesebben Amlacher A. által (Urkundenbucli zur Geschichte der Stadt und des Stahtes Broos, Archiv des Vereins für siebenbürgisehe Landes-Kunde, XV. k. 180 s k. 1.).