Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

a xiv. és xv. században. 637 keletkezése a XII. század elejére esik, tehát mintegy ötven évvel a szászok bevándorlása előtti időre. Annyi bizonyos, hogy 1376-ban a czéhtársulatok az erdélyi szász földön már igen régi, sőt bizonyos értelemben elavult intézményt képeztek, mert a nevezett évben ujjá szerveztettek, minthogy azokba az idők folyamában számos visszaélés és káros szokás fészkelte be magát. Az e feletti panaszok eljutottak Lajos királyig, ki azokat kétségtelenül alaposoknak találta, mert odáig ment, hogy a czéheket egy darab ideig merőben beszüntette, míg a nevezett évben a Hét-Szék bíráit, véneit és esküdteit összehivatta Szebenbe a czéhek újjáalakítása s a visszaélések megszüntetése czéljából. tában. A kor viszonyaiból megfejthető' azon élénk szövetkezeti szellem, mely a középkorban szerte uralkodott a legkülönbözőbb osztályok, rendek és foglalkozások körében. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy a nevezett mesteremberek is a kölcsönös védelem és érdekeik hathatósabb érvényesítése czéljából egyesültek, mely egyesület — fraternitas —- tulajdonképeni közvetlen czélja voltaképen abban keresendő, hogy a kézmívesek az iparhatóságot a magul; kezébe keríteni s a püspöki, illetőleg földesúri hatalomtól függetlenné tenni törekedtek, miként azt különösen Schmoller bebizonyította. Hogy az iparosok egyesülete már korán összeköttetésbe jött a városi védelemmel, ezt csak természetesnek találhatjuk, hiszen az akkori nyugtalan időkben senki sem maradhatott ez összeköttetésen kívül. Tény továbbá, hogy a német czéhek mintegy a Xllf. század végéig tisztán iparos jellegű egyesületek voltak, habár a városvédelemben, a tűzoltásban stb. bizonyos szerepet játsztak is, de, politikai jelentőségük és szereplésük csak ezután kezdődik. Lásd L. von Maurer, Geschichte der Städteverfassung in Deutschland, "II. k. 321 s k. 1. ; Schönbery, Handbuch der politischer Ökonomie, 3. kiadás, II. k. 473 s k. 1. ; Schmoller, Strassburg zur Zeit der Zunftkämpfe, 10 s k. 1. ; O. Gierke, Deutsches Genossenschaftsrecht, I. k. 384 1.; A. Sach, Deutsches Leben in der Vergangenheit, I. k. 356 s k. 1. Merőben tarthatatlan azon további állítás, liogy czélieink eredetüket a vallásos és emberbaráti társulatikból vették volna, a melyek csakugyan már korán léteztek városainkban. A kolozsvári mészárosoknak 1422-ben tett nyilatkozata (1. Jakab E. id. h. I. k. 410 1.) képezi az egyedüli érvet, melyre Sz. véleményét alapítja. E nyilatkozatban senki sem fog valami különöst találni, a ki ismeri a német czéhek történetét. A templomokban levő s egyes szentek tiszteletére emelt oltárok, továbbá kápolnák vagy templomok díszítése, jó karban tartása a középkori német városokban igen gyakran külön é czélból alakúit szabad társulatokra volt bízva. Már pedig ismeretes, hogy mindenik német czéhnek meg volt a maga külön védszentje, tehát igen természetes, hogy a czéli, ha szentje oltárral, kápolnával vagy templommal bírt, az illető társulattal, mely szintén fraternitas-nak neveztetett, az oltár vagy templom gondozásában kezet fogott, vagy épen vele egyesült. így tehát folytonos kölcsönhatás létezett az illető társulat és a czéh között, míg végre a legtöbb esetben a társulat, mely a czéliez képest kevésbbé állandó intézmény volt, eltűnt s a czéh egyedül maradt fenn. Szádeczky különben a kolozsvári mészárosok nyilatkozatából olyas valamit olvasott ki, miről egy szó sera áll benne; azt t. i., hogy a vallásos fraternitas »iparos testületté alakult' tehát, hogy czéh lett volna belőle. Ezt a mészárosok nem mondják ; ők egyszerűen előadják, hogy az ő czéhükben fraternitásban —, mely czéh a szent. Mihály főang3'al tiszteletére alakúit, viszályok keletkeztek SZÁZADOK. 1892. VIII. FÜZET. 44