Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

63fi az t3rtvêxyi szászok ipara és kertirkedeiíme lanatban félvad ellenségek által békés munkájukban félbeszakítva, behintették a, nekik adományozott országrészt a virágzó városok és községek egész sorával, - és százával alapítottak templomokat és iskolákat ; városaikban ápolták a tudományokat és művészeteket, alapítottak virágzó és sokoldalú ipari életet és bámulatos kiterjedésű kereskedelmet űztek oly nehézségek között, minőkről manapság alig birunk képzelettel. A szász nép nyolezszáz éves életének legboldogabb és legfényesebb korszaka a XIY. század közepétől mintegy a XV. század közepéig terjedő időszakba esik. A két legnagyobb magyar király uralkodása tünteti ki e korszakot : megnyitja azt 1. Lajos és bezárja Mátyás király. Azon időtájban midőn Lajos király 1342-ben trónra lépett, a népesebb és előnyösebb fekvésnek örvendő szász községekben : u. m. Nagy-Szebenben, Brassóban, Kolozsváron (akkoriban szász város), Beszterczén, Medgyesen, Szászvároson és Szászsebesben már nagyobb mérvű városi élet volt kifejlődve. Mert itt is, miként Németországban, a város eredetét a falu képezte s a városi polgárság a földmívelést űző népességből keletkezett.1) A nevezett községek már korán vidékük főhelyévé vergődtek és élénk ipari központtá váltak. Hogy a ozéhrendszer miként és mikor alapíttatott a szász községekben, erről biztos adatokkal nem birunk, de alig tévedünk, ha felteszszülc, hogy a szászok a czéhintézmény első csíráit már eredeti hazájukból hozták magukkal,2

) mert Németországban a czéhek ') A szász városok eredetéről lásd Teutsch Gy. 1)., Geschichte der Siebenbürger Sachsen, 2. kiadás, I. k. 131 s k. 1. 2) Szádeczky Ii. (A czéhek történetéről Magyarországon. Értekezések a történeti tudományok köréből, XIV. k. VII. sz. 18. 1.) a magyarországi czéhek eredete és jelleméről ezeket mondja : »A német kereskedő városokban a czéhek a város védelmére alakult testületekből s a »Trinkstube«-k asztaltársaságaiból fejlődtek ki s ott eleinte inkább honvédelmi czéljuk és szervezetük volt. Nálunk keletkezésük alkalmával mindjárt előtérbe lép iparos és mesterségvédelmi jellegök s csak másodsorban képeztek hon-, illetőleg városvédelmi testületet, ha arra éppen szükség volt. Közelebb állott hozzájok a vallásos, a humanisticus törekvés ; oltárokat emeltek, betegeket ápoltak, kórházakat, iskolákat segélyeztek, isteni tiszteleten, processiókon, halottak temetésénél testületileg vettek részt. Nálunk eredetüket a szepesi és erdélyi szászok között (a XIV. században még Kolozsvárit is) fennálló vallásos és emberbaráti társulatoktól vették, azokból alakultak át iparos testületekké. A mint azt, pl. a kolozsvári mészárosok 1422-ben nyíltan hirdetik, midőn az eredetileg »szent Mihály főangyal tiszteletére épült szentegyházbeli isteni tisztelet emelése s nagyobb dísze végett alakúit«, fraternit.ásból iparos testületté válnak.« Ezen fejtegetések el nem fogadhatók. Ellenkezésben állanak mindazzal, mit traditio és tudományos kutatás alapján a német és magyar czéhek eredete és jellegéről tudunk. A német czéhek azon kézmívesekből fejlődtek ki, kik az egyházi és világi földesurak udvarán, illetőleg falvaikban mesterségeket űztek, még pedig eleinte rendesen a földesurak jobbágyi szolgála-