Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - I. 633

634 az erdélyi szászok ipara és kereskedelme országrész akkor csakugyan nem volt még a magyar korona biztos birtokának mondható, hogy vad népek rabló és fosztogató csapatjai a határszélen át folyvást betörtek, hogy bennszülöttek s különösen a királyi helytartók, a vajdák nem mindég és kivétel nélkül szívesen látott vendégeknek nézték az új jövevényeket,1) s hogy végül nem kevésbbé nehéz és szívós küzdelmet kellett vívniok a vad természet ellen ezen mocsárokkal és őserdőkkel borított rengetegben, ha mindezeket meggondoljuk, akkor igazán valóságos csodának kell hogy tartsuk azt a tényt, hogy ezen gyarmatosok maroknyi száma nemcsak képes volt ezen nehézségeket és akadályokat legyőzni, hanem területén egyszersmind oly virágzó állapotokat is teremtett, minőket nem egy nagyobb nép, még pedig sokkal kedvezőbb külső feltételek alatt, nem volt képes előállítani. Vájjon hogyan fejtsük meg ezen csodát? Legelőször is a külső életfeltételekről szólva, fel kell említenünk a teljes polgári szabadság friss és éltető levegőjét, melyet ezen gyarmatosok az egyébként annyira zord tájon szívtak. Oly szabadságot élveztek, minő az egész középkorban, sőt azontúl a legújabb kor küszöbéig Európában nem igen volt található. Itt a nép önmaga hozta törvényeit és látta a jogát, szabadon választott bírái gyakorolták a bírói hatalmat, e gyarmatosok közvetlenül a király alá voltak rendelve, a királyi helytartó, a vajda, területükön nem parancsolhatott s közöttük senki sem telepedhetett meg, ki származás és társadalmi állás tekintetében velük nem volt egyenlő. Itt nem létezett se úr, se szolga, mindannyian szabad férfiak voltak. Királyuknak bizonyos meghatározott évi adóval, valamint bizonyos hadi szolgálatokkal tartoztak, ezen kötelességek ellenében meg volt adva nekik azon jog, hogy bárhol a magyar korona területén, mely terület akkoriban sokkal kiterjedtebb volt mint manapság, szabad kereskedést űzhettek minden vám vagy adó megterheltetése nélkül. Hanem mindezek még nem merítették ki szabadságaik mérvét; ilynemű és ilymérvű szabadságok a középkorban gyakran léteztek, sőt magán a magyar korona területén is a legtöbb német gyarmat hasonló jogokkal, habár nem oly terjedelemben ruháztatott fel a magyar királyok által. A nevezett szabadságokhoz még hozzájárult a püspöki hatalom a.lóli teljes szabadság, hogy ezen gyarmatosok prépostjaikkal és espereseikkel közvetlenül a pápa ') Polnár Gábor, kolosmonostori apát és boszniai püspök ezeket írja 1493-ban a nagyszebeni tanácsnak : . . . nam undique periculum fortuna optimis minatnr Saxonibns, quorum numerus respectu aliarnm nationum perbrevis est et, ut pace dixerimus, fere omnibus exosns. Eredeti okmány a szász nemzeti nagyszebeni levéltárban.