Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - V. S. Zani gróf levelei Erdély állapotáról 1661–1664. 605

608 TÁRO ZA. tek a török táborba s körül hagyták metéltetni magokat. Egy kirohanásnál aztán a mi katonáink 27 ilyennel összeakadtak egy renegát kapitány veze'rlete alatt s darabokra vagdalták őket. »Más kirohanásnál a törökökkel verekedtünk s a basa, ki ép asztalnál ült, hamar lóra pattant s a harezba vegyült. Következő nap parancsnokunk a fejedelmet kérte meg, hogy temettesse el halottjainkat, különösen egy elesett lovas kapitányt. De a kegyeletes kötelesség végrehajtását megakadályozta a basa barbársága, ki sátra elé vitette a holttesteket s azt izente az őrségnek, hogy jöjjön és vigye el, ha van bátorsága. Napokon át maradtak ott a hullák, mindaddig, inig feloszlásnak indulva, meg nem fertőztették a levegőt, végre a fejedelemnek nagy esdekléssel sikerült kinyerni, hogy eltemettessenek. »Ezalatt Ali basa fővezér levelet levélre küldött Kucsuknak, szemére hányva, hogy a várat még nem vette be. Végre arra szánta magát, hogy a váczi püspököt küldi el a parancsnokkal alkudozni. Ez salvus conductussal jutott be a várba s mindent elkövetett, hogy minket a megadásra birjon, nehogy az ország végveszélybe dőljön s a török kezébe kerüljön a vár, ha a keresztényeknek át nem adják. A felelet az volt, hogy el vagyunk határozva a végsőig védeni a várat. »Mikor a basának értésére esett a felelet, a püspökön töltötte boszuját, kit elfogatott s erős őrizet alatt Temesvárra küldött, hol az később a fogságban bánatában meghalt. »Végre híre jött, hogy Schneidau tábornok tekintélyes sereggel siet a szorongatottak segélyére. Ez a hír, valamint az őrség egy újabb kirohanása, mely Kucsuknak utolsó reményét is eloszlatta, hogy a várat bevehesse, volt az oka, hogy elhatározta magában, fölhagyni a sikertelen kísérlettel. Éjnek idején lopózott el az ostromló sereg a vár alól, szekerek hiányában még élelmi szerei nagy részét is, roppant mennyiségű, több mint 500 zsák lisztet, sózott húst, szalonnát, tyúkokat hagyva hátra s egyenesen Szamosújvár felé véve az utat.« A tíz heti ostrom alatt kapitányi rangot nyert Zani Apaffyról egyik utolsó levelében így nyilatkozik: »Apaffy fejedelem nem látszik rossz embernek, sem gonosz indulatának ; óhajtaná a békét, de néhány irigy főnemes nem szívelheti őt s mindent elkövet a törökkel, hogy letétesse a fejedelemségről, az ország legerősebb várait igérve cserébe.... Apaf y különben titkon velünk levelez s igazán mondhatom, hogy talán senki sincs az ország ügyeiről oly pontosan értesülve, mint én.« 1664-ben Zani grófot már Esztergomnál és Érsekujvártt találjuk a török ellen hadakozva, Párkánynál azonban, ugyanakkor, mikor Mansfeld grófot egy ellenséges golyó fején találja, ő is megsebesül karján, s csak a leggondosabb ápolás állítja helyre, hogy hosszú éveken át hordja magában a halál gyilkos magvát, mely végre is megöli. Kövid élet szomorú katasztrófája fejezi be az érdekes levélsorozatot : az a latin nyelvű hulla-lelet, melyet Glogauban 1671. febr. 3-án