Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Rákóczy Bizottság. 609

TÁKCZA. 609 állítottak ki Zani Lajos gróf haláláról, mely 33 éves korában következett be. Azelőtt hét évvel találta a fiatal hőst a török gyilkos golyója jobb vállán, behatolva a mellbe is. Hét évig hordozta testében az ólmot, mely idő alatt lélegzete lassanként nehézzé vált, heves köhögés bántotta, bő köpettel, a mire végre sorvasztó láz következett. A halált követő napon barátai tanácsára a fővezér jelenlétében fölbonczolták a testet s megvizsgálták belső részeit. Az orvostudomány akkori állapotát is érdekesen jellemző jegyzőkönyv előadja többek közt, hogy a mell felnyittatváu, nagy mennyiségű bűzös folyadékot találtak benne, úgy hogy az a miatt elterjedt rossz szagot ínég az ablakok kinyitása sem mérsékelhette. A szív és a tüdő erősen meg voltak támadva ; a tüdők fala egészen feldagadt, helyenként sárgás szürke és vörös szint mutatott. A golyó a kar felett hatolva be, a mellet a harmadik és negyedik borda közt fúrta át. A szívburok is bő vizenyőt tartartalmazott. Távol szerető családjától, idegen földön fejezte be életét a vitéz bolognai nemes, ki eljött hazájából, hogy kardját összemérje a törökkel. Ó is egyike azoknak a számos idegeneknek, kik a keresztény vallás érdekében fogtak fegyvert, hogy Magyarországon harczoljanak a szent ügyért s áldozatát estek keserű ve'gzetöknek, mely nem adott egyebet kiontott vérükért mint egy porló tetemeik felett domboruló idegen hantot. V. S. RÁKÓCZY- BIZOTTSÁG. — THALY KÁLMÁN társulati alelnöknek közgyűlésünkön mondott beszéde hazánkban mindenfelé élénk visszhangot keltett. Azon alkalomból, midőn Káldy Kolosvárt bemutatta a Rákóczy-nótákat, alakúit ott egy Rákóczy-bizottság, mely Rákóczy hamvainak visszahozására gyűjtéseket rendez. Ezen bizottság Thaly Kálmánt dísztaggá választotta, ki ez alkalomból a következő levelet küldötte a bizottsághoz : Mélyen tisztelt Bizottság ! Bomladozó egészségem helyreállítása czéljából huzamosabban fürdőn időzvén, múlt julius hó 20-án 22. sz. a. hozzám intézett nagybecsű iratukat csak néhány nappal ezelőtt vettem, — s annak olvastára megvallom, a hazafias öröm érzete fogott el : hogy tehát még nem halt ki nemzetünk jobbjainak hálás szíveiből a dicső ősök, szabadság-vértanúk emléke iránti kegyelet ! . . . . Én, a ki életem java részét II. Eákóczy Ferencz fejedelmünk s kora történelmének szentelem, a ki három évtizede immár, mióta ama dicső szabadságharezok valódi, igaz megvilágításán s az idegen és aulicus történetíróktól irányzatosan kigondolt befeketítő koholmányok leálezázásán, ezen szenny lemosásán fáradozom ; s a dicsőséges, önzetlen ideálisan nemes jellemű és magasztos szellemű II. Rákóczy Ferencz, az ő halhatatlan édes anyja Zrínyi Ilona, s az ő sírig hív barátja, tanácsadója, fővezére, a törhetetlen, a geniális gr. Bercsényi Miklós és több szereplő társaik alakjait a tör-