Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - JAKAB ELEK: Világtörténelem. I. Ó-kor; II. Középkor. (Irta Székely József.) 591

592 TÖRTÉNETI IRODALOM. keretéből választott a végre tanár tiszteket, s ezek tanították a növendék ifjúságot. Azután jónak látta, hogy a tankönyvet is katona irja meg. Székely főhadnagy így bízatott meg a történelem tankönyveinek megírására. Indok reá az volt, hogy előadását a növendékek szerették, ő okleveles tanár s már korábban egy főgymnasiumban segédtanár volt, s nemcsak onnan hozott jó hirt és bizonyítványokat magával, de itt is honvédtiszti vizsgájakor a vizsgáló bizottság s különösen a Ludovika-Akadémia parancsnoka (akkor még ezredes) Svetics tábornok írásbeli dolgozatát kitűnőnek, irályát és dologfelfogását olyannak találta, hogy az újonnan kinevezett hadnagy tanárságra berendeltetett. Minő okok birták a honvédelmi ministeriumot e reformra, nem tudom, nem is feladatom, hogy fürkészszem. De oktatási rendszerünket, mint egy tanítóképezde 17 éves igazgatótanácsosa, ismerem. Látom, hogy más terjedelme és módszere van azon történeti tankönyvnek, a mit a gymnasium, más a mit a polgári-, reál- és kereskedelmi iskolák, meg más a mit a polgári leány- és népiskolák számára irnak. Ha itt e különböző rendeltetésű tanintézeteknél szükséges oly irányban és terjedelemben irni a tankönyvet, a minő fokú képességet akarnak a növendéknek adni : úgy hiszem természetes, ha a honvédelmi kormány, különösen katonai növelést levén köteles a honvéd növendékeknek adni, e czél elérésére szükségesnek látta, hogy ezeket katona oktassa, tankönyveiket katona irja. Kérdésül tehető itt : milyen legyen a katonai tankönyv ? milyen a tanári előadás ? A tankönyvnek nézetem szerint rövidnek kell lennie, hogy szükség esetében, kivált a közepes tehetségű ifjú meg is tanulhassa, mert igaz az az oktatási elv : annyit tudunk, a mennyit emlékezetünkben megtartani birunk. Forrásokat idézni nem szükséges, sem a különböző történelmi felfogásokat és véleményeket birálgatni. A tankönyv írójának bírni kell írói hitellel, ki a jót és szükségest kiválasztani képes, s hogy növendékeit csak igazra oktatja. Előadás közben, ha tanítványai kívánják, megnevezheti az írót vagy könyvet, melyet ő használt s tanítványainak is ajánl. De idézetekkel könyvét elterhelni nem czélszerű. A korszakok és népek történeteit is csak főbb vonásokban adja ; szélesen kiterjedni, eredetüket s a társadalom és ország lassú alakulását, küzdelmes fejlődését és változásait túlságos bőven és részletezőleg venni fel a tankönyvbe, nem okszerű s nem szükéges. Jó tankönyv szerintem az, mely röviden, világosan, tiszta magyaros nyelven s vonzó irálylyal közli a növendékkel a tudnivalóknak lényegét s velejét. Katonai tankönyvben fontosnak tar-