Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - B. F.: Nagy-Várad a török foglalás korában. (Irta Bunyitay Vincze.) Várad felszabadítása és XII. Incze pápa. (Irta Fraknói Vilmos.) 580

TÖRTÉNETI IRODALOM 581 Hanem másrészt el kell ismernünk, hogy ha az udvar nehezen határozta el magát Magyarország felszabadítására, legalább helyt állott, mikor már egyszer belesodortatott a küzdelembe. Csak az 1691 —2-iki ostromnál is láthatjuk, hogy mennyi türelmet és áldozatot kivánt a várak visszavétele, mert noha meggyengült a török hatalma, de azért még nem volt teljesen megtörve s a basák katonai becsületérzése és vallásos fanatismusa elég kemény munkára kényszerítették az erősebb ellenfélt. Midőn a törökök végleg kivonultak Nagyváradról s már a város határán túl jártak, a basa fölment egy ház tetejére, onnan még egyszer visszanézett Nagyváradra és nézte sokáig nagy szomorúsággal Volt is oka a szomorúságra. Nagyvárad elvesztésével örökre el volt vágva a török útja Erdély és Felső-Magyarország felé s azután a török oly jól érezte magát Váradon, mely — Bunyitay szerint hajdan központja volt a tiszántúli kereskedelemnek és közművelődésnek, üebreczen ép Nagyvárad szerencsétlensége korában kezd emelkedni. Mint Bunyitay írja, »a nagyváradi menekültek mintegy beléje vitték a régi Nagyváradot«. Fraknói könyve a nagyváradi események csak egy részletével foglalkozik, hanem e részletnek igen nagy általános jelentősége van. Mint Buda visszafoglalása emlékünnepe alkalmából egy fontos kiadványban kiemelte XI. Incze áldozatkészségét, most XII. Incze bőkezűségét ismerteti, mely nélkül az 1692-diki ostromot bajos lett volna megkezdeni. És mily örömmel fogadták a diadal hírét Bómában. Julius 2-án a quirináli pápai palota kápolnájában liála-istenitiszteletet tartottak. Egy bibornok mondotta a szent misét, melynek végeztével maga a pápa intonálta a Te-Deum-ot, mialatt a város összes harangjai és az angyalvár ágyúi megszólaltak. Este pedig ujjongott a tömeg a császári követ kivilágított palotája előtt. De nemcsak a várak ostromára kellett a pápai segélypénz, még többe került a visszafoglalt várak erődítése. XII. Incze pápa aug. 2-án hatvanezer rajnai forintot ajánlott fel Várad erődítményei helyreállításának költségeire ; kikötvén, hogy más czélra ez összeget ne lehessen fordítani. Később azonban megengedte, hogy felét az eszéki erődítések befejezésére fordítsák. Az udvar háláját azzal is akarta kifejezni, hogy Várad egyik bástyáját Incze nevére nevezte el. Több érdekes részletet találunk még ama XV oklevélben, melyet Fraknói a vatikáni levéltárból közölt. Különben az oklevelek csak mellékletei egy tanulmánynak, melynek czíme »Várad felszabadítása 1692-ben és XII. Incze pápa«. Az értékes tartalmat a szép külső is