Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: A soproni kath. parochia és a soproni hitközség története. (Irta Pódafalvi Póda Endre). 582

582 TÖRTÉNETI IRODALOM. emeli. XII. Incze és I. Leopold arczképei díszítik a füzetet. A papír s a nyomás becsületére válnak a pápai nyomdának és a tudós főpap áldozatkészségének. BF. A soproni katli. iparochia« és a »soproni kath. hitközség« története. Sopron sz. kir. város, a győri püspökség és a plébánia levéltáraiban őrzött okiratok nyomán írta Pódafalvi Póda Endre, a szent György vitézről és vértanúról czímzett ajaki apát, a soproni társas káptalan éneklő-kanonokja, Sopron sz. kir. város esperes-plébánosa. — Függelék : Szent, Jakab kápolnájának leírása. 1885. — Gombai és Marcsa-Magyari dr. Zalka János, győri megyés püspök, ő szentségének, a római pápának trónállója, ő császári és apostoli királyi fölségének valóságos belső titkos tanácsosa 25 évi püspöki föpásztorkodásáuak jubilaeumi emlékére fiúi hódolata jeléül kiadja : a soproni kath. convent. — Sopron, nyomatott Litfass Károly könyvnyomdájában 1892. — ívrét, 169 + XXVI lap. A fényesen kiállított, szép képekkel díszített műben nemcsak a soproni plébánia és kath. hitközség történetének alapjait találjuk hanem egy darab magyar várostörténetet is találunk, egyik előkelő városunk történetét oly korból, mely eddig kevésbbé volt fölkutatva. Mert habár szerző a régi időkkel : a római, a népvándorlás, a honfoglalás korszakával kezdi elbeszéléseit : a részletek a mohácsi vészig inkább csak bevezetésül szolgáló vázlatok ; ') a mű magva, értékesebb és tanulságosb szakasza a reformáczió és ellenreformáczió története, amint az Sopronyban megesett. Habár szerző tárgyát regestákra szakolva adja elő, mi ellen elvégre kifogásuk nem lehet, fölöttébb érdekes e két fejezet (8—69. lap), melyek az úgynevezett reformáczió korszakát tárgyalják. Az olvasó mintegy beleéli magát ama kisvárosias kietlen állapotba, midőn a fölfelé meglapuló, a lefelé annál fölfúttabb ') Nehezteli szerző, liogy midőn némely tudósoktól megírandó történetére nézve tanácsot kért, a tudományokat féltékenyen reserválő (?) urak, néhány törekvését dicsérő szóval, ott hagyták az ismeretlenek zárt kapuja előtt. Ne essék ez neki zokon. Die laboribus omnia vendunt. Ama tudós uraknak is ott kellett volna amaz aknákban bujkálniok, a lionnat ő hozta kincseit, lia neki kellő tanácscsal akartak volna szolgálni. Hanem ha már megírt művét adta volna bírálatul egyik, másik történetirónak : hiszszük, az első fejezetre nézve alighanem kapott volna néhány fölvilágosítást, útbaigazítást. Például, megmondották volna neki, ki az a Rogerius, a prenestei püspök házi papja, ki a váradi (nem varasdi) archidiaconatust letette, és helyette a sopronit kapta. Utasították volna némely mái kiadott kútfőre, hogy e fejezetét is teljesebbé tegye sat.