Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - III. közl. 560

A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. 573 Ekkor a törökök nyilakat és bombákat szórva igyekeztek a várat felgyújtani s a résekre nagyon lövöldöztek, úgy hogy a német sereget nagy félelem szállotta meg, mert rendkívül nehéz volt a falakat védelmezni. Ezután ezek is kezdtek tüzet szórni a törökökre és nagy nehezen el tudták távolítani őket a fal alól.1) Mikorra három óra elmúlt, a törökök közül sokat leöltek és a vár falait meg tudták szabadítani. Itt 2000 töröknél több lőn vértanúvá és magok is azt mondták, hogy sem Rhoduson, sem Belgrádnál nem veszett ennyi emberük. A nevezett hónap 4. napján ismét rohamot intéztek s e rohamra pihent, erőteljes katonákat hajtottak. Az egész sereg rőzsét, létrákat vitt és földet hordott, hogy az árkokat betöltsék. Ekkor a német és spanyol sereg oda rohant, ágyúit és puskáit rájok sütötte s egy lábtoppantásnyi idő alatt sok emberüket levágta. Más nap, a mint látta a szultán, hogy ilyen módon a várat nem foglalhatja el, rendkívül haragudott s az összes béglerbégeket, a janicsár-agát és Ibrahim pasát maga elé hivatván, megdorgálta őket és megparancsolta, hogy a sereget három napig hagyják pihenni, a harmadik napon pedig mindnyájan egyszerre támadjanak. Ez idő alatt benn egy kapitány2) az összes kapitányoktól derék vitézeket kért, a kikkel egyszerre kirohant Ibrahim pasa hadosztályára és ebből igen sok embert ölt le. Sőt lesbe is állított embereket. Midőn Ibrahim pasa hadosztályából egy csapat ezekre rohant, ezek sok embert levágtak seregéből, sokat pedig élve elfogtak. E foglyoktól megtudták, hogy a szultán még egyszer szerencsét akar próbálni rohamot intézve s ha el nem foglalhatja a várat, elvonúl alóla, minthogy a tél közeledik, az idő zordonná kezd válni s mivel hallotta, hogy a német császár nagy hadsereggel akar jönni és Ferdinánd király is sereget gyűjt. Tehát az említett hónap 13. napján úgy a szipáhik, mint más csapatok, egy szóval az összes fegyverfoghatók egyszerre rohamot intéztek és az aknával lerombolt falakra fölmászván, igyekeztek a várba behatolni. A mi seregünk pedig azon helyeket fákkal, nagy gerendákkal és kövekkel megerősítette, sőt jobb karba helyezte, mint előbb volt. A mint azonban látták, hogy a törökök roppant nagy sereggel támadnak, igen megzavarodtak. De a kapitányok a derekabb vitézeket hajtották ellenök és annyi ágyút sütöttek rájok, hogy a törököket teljes zavar lepte meg. Ibrahim pasa és Ferhád janicsár-aga, továbbá Behrám pasa karddal hajtották a sereget rohamra, de a török sereg így sem volt képes *) Istvánfy másképen adja elő. 2) T. i. Paulus Baquitius.