Századok – 1892

Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Olaszországi történelmi kutatások. - II. közl. 550

OLASZORSZÁGI TÖRTÉNELMI KUTATÁSOK. utasítást a szent atyától, liogy teendőire nézve a ferrarai püspökhöz forduljon rendelkezésért. Szorosan vett magyar vonatkozásúak, de minden különös történeti értéle nélkül, csupán az 1471. január 8-án Vincze váczi püspökhöz és kanonokjaihoz (80. a. — 81. a. 1.) s László budai préposthoz és káptalanjához (u. o.) intézett gyóntató levelek, valamint a János pécsi püspökhöz 1471. junius 17-én intézett breve (283. a. 1.), melyben a pápa kedvelt emberét Makófalvi Bálintfia Albert csanádi papot, »qui familiaris noster continuus commensalis est,« üresedések esetére a püspök különös figyelmébe ajánlja. IV. Sixtus (1471-1484.) brevéit az Arm. 39. XIII-XVI. és XVI. A. kötetei őrizték meg, melyek közül a sorrendben legelső kötet (1480. augusztus 25-től) a 11. év brevéit tartalmazva, megzavarja a többi kötetek időrendi egymásutánját, s voltakép a XIV. és XV. kötet közé lenne beékelendő. Az első év brevéi között első sorban a ragusaiakhoz intézett vagy reájuk vonatkozó iratok ragadják meg figyelmünket. 1472. február 26-án a pápa megengedi a ragusai Mariano Boni minoritának, hogy II. Pál pápa alatt megkezdett tanulmányait a párisi egyetemen tovább folytassa, s ott addig időzhessen, míg a theologiából a magisteri fokot el nem nyeri. (176. b. 1.) Márczius 24-én János ragusai érsekhez intézett levelében megújítja a ragusaiak régebbi kiváltságait, hogy a törökkel szabadon érintkezhessenek, de megtiltja, hogy nekik hadiszereket adhassanak el. (194. a. 1.) Ez évi április 2-iki iratában Bernardus de Ragusio minorita nyer engedélyt, hogy harmadmagával a szentföldre zarándokoljon s ott két évig tartózkodhassék. (200. a. 1.) Ugyanily engedélyt nyertek ugyané napon Matheus de Ragusio és Georgius Valaresa, négy más minorita társukkal. (200. b. 1.) April 14-éről két irat van, az egyik a ragusai főespereshez, négy ragusai német leány ügyében (219. a. 1.), a másik az érsekhez a temetőbeli háznak városi czélokra való felhasználása tárgyában (219- b. 1.), mindkét ügyben II. Pál pápa régebbi rendeleteinek végrehajtására adva utasítást. Április 16-án kelt brevéjében (220. a. 1.) megengedi a pápa, hogy Andreas de Rosis ragusai minorita a dalmát vicariatust elhagyva, olasz földre költözhessék. Junius 4-én az érsekhez intézett apostoli levelében (277. a. 1.) a ragusai Ravaldites Balázsfia Jakab s testvérei Perencz, Marino, Natale és Miklós öröksége ügyében intézkedik, módosítva II. Pius pápa ide vágó rendeletét. S végül julius 5-én (313. a. 1.) a ragusaiak által elűzött Marino de Ravina apostoli nótáriust veszi védelmébe, meghagyva a ragusai érseknek, hogy hívja vissza a városba. 38*