Századok – 1892

Értekezések - HUSZKA JÓZSEF: Ornamentikai adatok a magyarok ős-történetéhez. 537

A MAGYAROK ŐS-TÖRTÉNETÉHEZ. 545 de a perzsáktól tanulták. A szasszanida ornamentumokban is egy egészen új, addig ismeretlen diszítő elem üti föl fejét. Ez új elem a kőbe vésett pávatoll az ő szív alakos gyűrűzetével. Ezt az elemet az előző kornak eddig ismert semmiféle diszítő modorában nem találjuk. Itt a tulipánnal kapcsolatosan jő elő, aligalig emlékeztetve a természeti előképre. A magyar nép ruházatán, szűrén, subáján majdnem egyedüli dísz a pávatoll, de nem tulipánnal, hanem rózsával konbinálva. A turkomann hímzett kabátján is egyedüli dísz a pávatoll. (Ratzel : Volkskunde.) A mai mesteremberek közül egy sem tudja, mit hímez, rózsának és tulipánnak nevezve a szív-alakos ősi formákat. A természetes pávatoll ma is kedves ékessége a népnek, de hogy régen is tűzték kalapjaikhoz, arra van adatunk az Árpádok korából. »Schultz Alvin : Das hofische Leben zur Zeit der Minnesinger : Ottokar »Auf in Ungrischen liut Da sach man gestekchet ein Maniger band vederlein Von phauen die so schöne glissen, die hohen herren sich flisszen Auf irn heuten silber chnoph.« Az idézett forrás a magyar urak ezen viseletét azon alkalomból írja le, midőn II. Ottokár cseh király leányát nőül vette IV. Béla magyar király fia, Béla tótországi herczeg. Hogy a pávatoll a töröktatárok művészetében mennyire otthonos, nem tudtam még eddig eléggé utánna járni, de hogy Kínában régente ritkaság és nagyon kedves ékesség lehetett, azt azon kitüntetésből gyaníthatjuk, hogy érdemek elismeréseül szolgált adományozása, miről a »pávatollas Mandarin« czím tesz tanúságot. Tehát nem kínai, nem mongol, s valószínűleg nem is török-tatár eredetű. Elszórtan szerepel a páva a közép-kor művészetében is. Sőt a sült páva ékes farkával egyetemben fejedelmi asztalok ékessége is, de Európa és az antik világ ornamentális emlékein nem díszítési motívum. Csak a perzsa szasszanida virágok és a magyar ornamentika ismeri többszörösen körözött szívalakjait. A magyar ornamentika virágai közelebb állanak a természethez, mint a már megakantuszlevelezett, eddig ismert szasszanida virágok. Ebből önkényt következik, hogy a miénk eredetibb, vagyis hogy mi aligha vettük a perzsáktól. Ha nem azon nép-elem ősi diszítő motívuma, melyhez a régi magyar nemzet is tartozott, s melytől a perzsák is eltanulták : úgy egy közös hatásra, egy közös forrásra vezethető vissza, mely-