Századok – 1892

Értekezések - HUSZKA JÓZSEF: Ornamentikai adatok a magyarok ős-történetéhez. 537

546 ORNAMENTIKA! ADATOK nek mindkét nép külön-külön vagy együttesen és egyszerre ki volt téve. Ez a liatás csak Indiából jöhetett, hol a pávatoll ma is köznapi ékesség, kivált legyezőkön. Felemlítem még, hogy a patkó-íves székely kapu hasonmását két ajuntai szikla-templom bejáratában is bámulhatjuk. Ez emlékek kora budha-vallású mivoltuknál fogva a Krisztus előtti második és a Kr. utáni 6 — 7 század közé tehető. — Hogy a patkó-íves kapuk hasonmása miért található Előindia közepének éjszak-nyugati felén, s hogy a pávatoll Indiából kerűlt-e a Krisztus utáni perzsákhoz és a magyarokhoz, az reánk most, a mi szempontunkból nem lényeges. Tény, hogy a magyar népies ornamentikának elvitázhatlan sajátja, és tény, hogy a szasszanida perzsa virágokon is határozottan felismerhető elem, s az eddig ismert más korok és népek ornamentikájából hiányzik. A későbbi arab-perzsa virágokon is mindenütt föllelhető, de oly alakban, mely világosan szembeötlővé teszi a szasszanida virágok utánzását. Vagy is az arab-perzsa szövetek, szőnyegek, majolika és egyéb festett, meg faragott díszítésekbe a szasszanida művészetből került, tehát nem egyenesen a természetből merített motívum. A mai magyar virág közelebb áll a természethez, mint a középkori perzsa virágok, s így nem lehet középkori vagy újabb keleti befolyás szülötte, vagyis mi nem a mohamedán kelettől tanultuk, mert a mi formáink ősiebbek, eredetiebbek és természetesebbek. Alakra és naturalistikus jellegre tehát legközelebb állunk a szasszanidakor virágaihoz a pávatollat illetőleg. Azonban a pávatoll mellett a rosetta és pálméta alakok formai rokonsága, mondhatnám azonossága sem mellőzhető érveket nyújt a közös eredetre ; a közös, vagy viszonyos hatásra nézve. A jelen és az ős múlt között kapocsként találjuk a magyar pogánykori, a pilini, anarcsi, gödöllői, nagyteremiai, verebi stb. sírleletek rozettáit és gombjait, mint szakasztott szasszanida rosettákat. Abi-sutumi (Tak-i-Bost) kővirágok ezüst másolatai a magyar sirok pitykéi és ruha-diszei. A szasszanida ornamentika rokonsága tehát megvolt a X-dik század magyarjainál és megvan a XlV-ik század népies diszítményeiben. Közbeeső összekötő kapcsunk eddig ugyan még pinçs fent idézett Ottokár-féle, csak viszonlagos bizonyító erővel