Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - E. P.: Kardos Albert; A magyar szépirodalom története. 496

496 TÖRTÉNETI IRODALOM. 498 így a protestáns kor polémiái, a bibliafordítók, és mesetörténetirók, Pázmán ellenfelei, s még előbb a kolostori irodalom rajza, melyet Beöthy oly szépen magyarázott, meglehetősen vázlatos maradt, vagy csak odavetőleg van szóba hozva. Igaz, hogy nem szorosan vett szépirodalmi művek és szerzők, de nyelvök és előadásuk, világuk és eszményeik, műveltségük és tudományuk által a szépirodalmi íróknak és műveknek nem csak hátteret, hanem környezetet is alkottak, azoknak fölfogását, világát, stíljét és nyelvét jobban magyarázzák, közelebb hozzák. S végül az egész irodalom, mely Bessenyeiékig terjed, nem oly fölötte gazdag, hogy nagy választék lenne módunkban. Ezek az idők volnának pedig legjobban rászorulva arra, hogy manapság valamivel részletesebben lennének ismerve. Bessenyeiéktől kezdve jobban van művelve az irodalomtörténet; e kornak egy egész gárda munkása van, míg az ezt megelőző irodalom jóformán ott van, ahol Toldy idejében maradt, pedig ez nem méltányos. Egy körülmény kétségtelen, hogy t. i. az irói nyelv a bibliafordítások által köttetett meg legelőször az irodalom számára, s hogy élénk és élő irói tevékenység a protestáns korszakban fejlődött ki nálunk legelsőbben. E fejlődésnek legszebb emlékei prózában maradtak ránk ; igaz. hogy nem modern értelmű szépprózában, de hatását fényesen mutatja Balassában és Zrínyiben. Balassa ós Zrínyi, e két költői egyéniség, szépen és nemesen van tárgyalva, s különösen Balassa akár önállóan is derék dolgozat, látszik, hogy vele Kardos bővebben foglalkozott még azelőtt. Zrínyi alakja és költeménye is sikerült részlet, de az iróban hiányzik az a vonás, mely őt, mint az első öntudatos magyar politikust előkelően kitünteti ; a költemény alapeszméjében nem annyira a nemzeti, mint inkább a vallási eszmét magyarázza. Innen is meglehet sejteni a Zrinyiász kevés hatásának egyik titkát : a XVII. század sem találta meg benne a nemzeti alapeszmét, a magyar szabadság gondolatát. De Kardos megmaradt a régi magyarázók feltevéseinél. Még egyre hívom fel a szerző figyelmét, arra a különbségre, melyet eddigi tudásunk szerint a joculator, igricz, hegedős, lantos fogalmak között sikerült tisztáznunk. Joculator és igricz egy ; az a középkori latinságtól, ez a szlávságtól vett kölcsön szó, eredetileg a regés vagy regős mellett, s utóbb annak hátrányára jött forgalomba ; a hegedős a XIV—XV., s a lantos a XVI. századból való alakok és elnevezések, s így a krónikások még igriczról vagy joculatorról szólanak, hegedősökre már a későbbi századokból birunk okleveles nyomokból adatokat, a lantos vagy lutinista egyenesen a XVI. századra utal. így e megkiilönbözte-