Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476

A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. 481 vezérlet hibáinak felsorolására. Megrójja először is azt, hogy Győr elfoglalása után nem engedték a tatárokat szerteszét dúlni, pedig a keresztyén sereg veresége után nem találtak volna semmi ellenállásra s nemcsak Bécsig, hanem egészen Prágáig elpusztíthattak volna mindent. (II. 157.) »Egy másik gyalázatos és vétkes hiba volt, úgy mond ugyanott hogy a Szulejmán szultán által meghódított budai vilajetet engedték elpusztíttatni, a pórnépet rabszolgaságba hurczoltatni és a falvakat fölégettetni, azon meggyőződésben, hogy csak egy ország romjain lehet egy másikat fölépíteni. Ha ezt a tartományt megkímélik, lakosai soha sem szélednek vala el ; mert a hitetlenek nem költöztették volna el őket ; akkor aztán a hadseregnek mindig zsákmányt szolgáltattak volna, úgy hogy az soha szükséget nem szenved.« Szintilyen vétkes mulasztásúl rójja fel III. Mobammednek azt, hogy Egeielfoglalása és a mező-keresztesi diadal után 1596-ban nem követte a nagy Szulejniánnak a mohácsi ütközet után mutatott példáját. Mert — szerinte — lia a szultán a következő telet Belgrádban tölti és a másik év tavaszán Bécs ellen megy : Austriát is épen olyan adófizetőjévé tehette volna, a milyen volt Oláh- és Moldvaország. (II. 202.) — Ez ugyan nagyon vérmes remény volt, de e meggyőződése legalább jellemzi Pecsevit mint tősgyökeres törököt, vagy inkább mint fanatikus müzülmánt. Még meglepőbb őszinteség és igazságszeretet nyilatkozik azon soraiban, melyekben elismeri, hogy Magyarország romlásának és a társadalmi bajoknak fő-fő oka a török uralom és pusztítás volt. Miután elitélte a pórnép kipusztítását és falvainak fölégetését, így folytatja: »^4 további baj aztán az, hog g a menynyi erőteljes ember volt a pórnép között, azok mind hajdúkká lettek. Innen van, hogy egyik palánkból a másikba csak akkor lehet menni, ha öt-hat száz ember van együtt ; hogy a mennyi vár és város van, azt mind feldúlták ; hogy Budától egészen Belgrádig már minden várat és várost ostrom alá fogtak ; s hogy immár egyik helyről a másikra senki sem mer menni. Mi is Pécsett, szegény házunkban, mihely az este beállt, felkötöttük a kardot, kezünkbe vettük a puskát és úgy feküdtünk le. Egy szóval : az e tartományt ért szerencsétlenség egyedül abból keletkezett, hogy a pórnépet nem kímélték. Ennyi igazságtalanság és zsarnokság e földi életben ugyan nem büntettetik meg, de isten színe előtt ki fog majd ezekért megfelelni?« (II. 157 —158.) íme, maga a török történetírás is igazat ad Komáromy Andrásnak, a ki a szabad hajdúk társadalmi osztályának keletkezését a török uralomnak tulajdonítja, majdnem ugyanazt mondván e dologról, a. mit Pecsevi: »A legkülönbözőbb elemekből állottak, bár magvukat tulajdonképen a török rabló beütései SZÁZADOK. 1892. VI. FÜZET. 33