Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476

482 PECSEVI VISZONYA miatt mindenükből kifosztott s földön futóvá lett emberek képezték hazánk alsó részeiből .... nemes és paraszt, úr és szolga egyaránt, a szerint, a mint a vad ellenség porrá, hamuvá tette az ősi curiát, vagy elvette a jobbágytól az utolsó igavonó barmot Számuk nőttön nőtt, a mint szaporodtak a török előre való nyomulása következtében azok a hazátlan bujdosó szegény legények, kiknek nem volt többé hová hajtani le fejüket Igen szépen ki lehet mutatni, hogy szaporodásuk s ez természetesen nem a véletlen dolga — a hódoltsággal karöltve halad és annak irányát követi.«1) Mindaz, a mit itt Pecsevinek mint történetirónak jellemzéseűl elmondottunk, csak dicséretére válhatik ; de nagyon hiányos volna e jellemrajz és nagyon tévednénk, ha a felsorolt tulajdonságok közt nem említenők, vagy azoknál kevesebb értékűnek tartanok azt az érett gondolkozást, mely azt dictálta neki, hogy a ki a török és magyar nemzet érintkezésének történetét akarja megírni, annak munkája csak úgy lehet tökéletes, az egyoldalúság és hiányosság vádjától mentt, lia a másik félnek, a magyarnak, történeti emlékeit is felhasználja. S hogy erre a gondolatra jutni, ennek igazságát felismerni nem közönséges észjárás szüleménye volt: bizonyítja, egyebek közt, a mi történetírásunk is. Hogy pedig Pecsevi nemcsak úgy vaktában, hanem valóban öntudatosan fordult a mi kútfőinkhez, azért, hogy a tárgyalt korszak története ne egyoldalúlag legyen feldolgozva s hogy a maguk történeti tudását a másik félnek, a magyarnak, történeti emlékeiből nyerhető ismerettel is szaporítsa s amannak hiányait pótolja: ezt a saját szavaival is be lehet bizonyítani. Egy helyen ugyanis ezt írja: »Miután a korunkban kézen forgó török történeti munkákat átnéztem, eszembe jutott megnézni, hogy a hitetlenek hogyan írták meg a maguk históriáiban a boldogult padisah (I. Szulejmán) hadjáratait«. (I. 106.) Más helyen, a mikor azt akarja elbeszélni, hogy a keresztyén sereg 1542-ben vissza akarta foglalni Budát, panaszkodik a saját kútfőik elégtelen voltáról : »Ámbár e harcz a nagyobb moszlim háborúk egyike volt, a történetírók nagyobb része még sem írta meg.« Dselálzáde »Tabakat-ül-memálik« cz. történetében csak ennyivel czéloz reá: »Az esztergomi és székes-fejérvári ha.djáratnak oka Pest ostromol tatása volt.« De Bamazánzáde, Ali efendi és a többiek egy szóval sem érintik ; csupán csak Kjátib Mohammed efendi ír róla röviden. Azonban a várat védelmező emírek egyike akkorakösztendili szandsákbég, Khizr pasa volt s így némely dolgot annak J) Hadtörténelmi Közlemények, 1891. évf. 22-7 — 228.