Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DÉCSÉNYI GYULA: A szepes-szombati krónika. (Ismerteti és közli Demkó Kálmán). 427

428 TÖRTÉNETI IRODALOM. a mi szepesi emberünk a latin eredetiből kivonatosan bár, de legtöbb helyen majdnem szószerint ültetett át németre. A munka tehát voltaképen nem egyéb, mint egyszerű kivonat, de annak színvonalán jóval fölül emelik és határozott helyi zamatot adnak neki betoldásai, melyek legnagyobb részt a Szepesség történetére vonatkozó részleteket tartalmaznak. Ilyen az az adat. hogy a szászokat II. Béla telepítette a Szepességre A krónika kezdő sorai is a német bevándorlással foglalkoznak. Miután a szepesieket szászoknak és vendégeknek nevezik, szükséges tudni, honnan jöttek be, melyik király alatt, s mikor jöttek a Szepességbe ? Erős szász érzülete végig vontíl egész munkáján, a nélkül azonban, hogy a magyarsággal összeütközésbe jönne. S a szepesi szászok felől beszúrt új adatai mellett általános érdekű feljegyzésekkel is találkozunk. Ilyen az az eddig nem ismert adata, hogy II. András királyt a magyarok boros királynak nevezték, (haben geheisen den trunken kőnig.) 1342-n túl, a hol a bécsi krónika megszakad, feljegyzései hézagosakká válnak, de csak 1404-ig. Azontúl ismét részletesebbek és tartalmasabbak, jeléül, hogy az eddigi compilator helyett ettől kezdve az egykorú adatokból dolgozó kortárssal, igazi krónikással állunk szemközt. A krónikának ez a második része leginkább szepességi eseményekre vonatkozik, s épen ebben rejlik tulajdonképeni értéke. A csehek 1401-iki beütésével kezdődik s azzal a mozgalommal, melyet Nápolyi László párthíve, Debrői István 1403-ban támasztott a felvidéken. Említést tesz a szepesi városok elzálogosításáról, s a zálog-összeget az összes krónikások közül egyedül adja magyar értékben helyesen ; 37,000 »schock« garas = 88,800 magyar frt. A vidékét érintő események közül sok olyat jegyez fel, a miről a többi krónikáink hallgatnak ; s az országos események felől is gyakran jobban van értesülve, mint Turóczy. Részletessége természetesen abban az arányban nő, a melyben saját korának legutóbb lefolyt éveihez, a Hunyadi János kormányzósága idejéhez közeledik. Kár hogy éppen az utolsó lap erősen megsérült, s a legutolsó pontból, a mely Hunyadi László kivégeztetéséről szól, már csak egyes töredezett szavak vehetők ki. Ebből a pártszenvedélyek által felzaklatott korból minden rövidke tudósítás kiváló érdekkel bír a történetíró előtt. A szepesszombati krónika szerzője a pártküzdelmekben V. Lászlóval látszik rokonszenvezni, kit »gar ein edler her« jelszóval említ, de rokonszenve nem teszi elfogulttá, minden harag nélkül konstatálja, hogy a magyar urak többsége Ulászlóval tartott ; a későbbi évek eseményeit is tárgyilagosan ismerteti. A dátumokról azonban nincs mindig jól értesülve. Zsigmond