Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375

A XVI—XVII. SZÁZADBAN. 383 azon időben külföldön jó hírben létét, mély keresztény érzetüket s bárhol élő hitrokonaik iránti áldozatkészségüket tényekben bizonyítja. A levél — lényegének érintése nélkül — kevés rövidítéssel ez. »Igen tisztelendő, kitűnő és jeles férfiak! nekünk a hitegységben, a béke köteléke s Krisztus vére által szeretett atyánkfiai ! A kegyelem és béke teljesüljön rajtatok Isten és Krisztus ismeretében. Legyen áldva az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, az irgalom atyja és minden vigasztalásnak Istene, a ki minket minden nyomorúságunkban vigasztal, hogy mi is vigasztalhassuk azokat, a kik bárminő nyomort szenvednek, azzal a vigaszszal, a mely őket Istenben megerősíti. Ezt a dicsőséget pedig ti, igen tisztelendő és hőn szeretett atyánkfiai! valóban sajátotokká tettétek. Ez az, a mi által egykori édes hazánk határaitól megfosztatásunkért bőven kárpótolt minket az isteni jóság, midőn számkivettetésünk habjai között vigaszt nyerünk azoktól, a kiket a dolgok legfőbb bírája annyi jóval halmozott el s jobbjának bő áldásaival ékesített fel. Bárha a világ minket gyűlöl is, nem botránkozunk meg, míg azok szeretetével és barátságával dicsekedhetünk, a kik az igaz hit által e kor sötétségét elhagyva s a tisztátalan világnak bucsut mondva, (valedicendo mundo immundo) az égi sokistenüséghez (Polytheia) nem tartoznak. Valóban kínszenvedéseink közt legfőbb enyhületünk ebben volt, mióta a ti virágzó eklézsiátokról gyakrabban vettünk hírt. S midőn remény közt és aggódó félelemmel eltelve, soká vártunk valami bizonyosat a ti országtokból, a legjobb időben megjelent ama nekünk és nektek egyiránt kídves, ős erénynyel és nem álhittel ékeskedő tisztes asszony (Matróna nostra et vestra), legkedvesebb testvérünk, a ki enyhületet hozott szorongó szivünknek, kedves, fáradhatatlan szeretetetek ujabb bizonysága, várva várt leveletek által. Örvendünk mi, s nektek kedves atyánkfiai ! szerencsekivánatunkat fejezzük ki, hogy a mindenható Istennek és azoknak, a kik tőle hatalommal vannak fölékesítve, kegyelmével, békéjével és csöndével élhettek, a mit hogy a béke Istene megtartson, szívből óhajtjuk. Megismerjük, hogy teljesül rajtunk a Megtartó Krisztusnak ígérete: »Ha az én nevemért mindent s mindeneket elhagytok is, nálam — bárha üldöztetve — százszoros jutalmatok lesz, s az elhagyottak helyett új barátaitok.«. Nyilván mutatja ezt kedves barátink és gyámolóink! szereteteteknek a mi nyomorainkban irántunk kifejezett annyi világos bizonyítéka és legbensőbb barátaitok közé fogadtatásunk. De bennetek is beteljesülve látjuk a Mindenható amaz igéret-szavát : »Királyok lesznek az ö választott népének táplálói, királynék az ö dajkái!« S ha ezt a fényt nálatok is olykor némi fellegecske elhomályo-26*