Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375

384 MAGYAR-LENGYEL, UNITÁRIUS ÉRINTKEZÉSEK sítja, bízzatok Istenben Szeretetteink! hogy az nem sokára ismét eltűnik. Hogyha az égi atya, a kinek gondolatai nem olyanok mint a mieink, s Ítéleteit szent akaratának mély örvénye tartja elrejtve, titeket is azon szenvedések küzdterére kényszerítne, a melyen mi megpróbáltattunk, nem kétkedünk benne, hogy SLZj cl kinek tanácsa és munkái nagyok, isteni segélyével megerősít tite ket, hogy a fenyegető rosznak nyilait a. hit paizsával visszaverhessétek. De mi kérjük Istent, ne legyen sorsotok a miénkhez hasonló, s a mi nyűgeinktől megvédve, legyetek hasonlók amaz első keresztény eklézsiákhoz, a melyeknek békéjek volt, nemzetek építették őket az Isten félelmében és a Szent Lélek vigasza által megsokasodtak. Sziveink mélyéből jött vigasztalástokat tehát, a mivel minket a mi sok keserűségeink között fölüdítettetek, mint kedves hallományt (axpóa|JLa), azon szívvel fogadjuk, a melylyel nekünk küldve van, a legnagyobb hálával lelkeink mélyébe zárjuk, hogy rólunk szenvedőkről el nem feledkeztetek. Őszinte szereteteteket szüntelenül emlékünkben tartjuk, s megköszönjük, hogy szóval és tettben is bőven megbizonyítjátok hozzánk való jóakaratotokat, a midőn nemcsak a ti nemes városotokban veletek együtt élő földieinknek (Conterraneus), de hajlékot engedtetek Krisztus kicsiny száműzött egyházának is, s nekik védelmet és segélyt adtok, sőt Bethlenben levő kis gyülekezetünknek s különösen papjának, Geyzánovics János atyánkfiának is segítő kezeiteket nyújtjátok, s őt várostokba vittétek be földieink lelki vigasztalására. Nem szükség ezért bővebb hálánkat kifejeznünk, de kérjük a minden kegyesség megjutalmazóját, hogy mindezekért bőséges legyen a ti jutalmatok. »Volt, volt idő, a mikor a mi lengyel egyházaink is homálytalan dicsőségben fénylettek s a szegény hazátlanoknak biztos menhelyet adtak, az idegeneket és bujdosókat kebelökre fogadták ; akkor volt az, midőn a mi egyházunk termékeny életfájának ágai a folyók és tengerek határain túl terjesztették ki gyümölcseiket, nem elégedve meg azzal, hogy csak a maga földe, a hazai föld birja s élvezze azokat. Most csak árnya van fenn ama nagy névnek, s az ágaitól megfosztott törzs az üldözések változó terheitől le van nyomva; de mi nem esünk kétségbe, hogy Isten harmatától öntöztetve, régi fényébe ismét vissza fog állíttatni, a mi iránti jóslatotokat, szeretett atyánkfiai ! háladatosan vettük s mélyen rejtjük el sziveinkbe. Kérünk továbbá alázatosan, igen tisztelt atyánkfiai ! hogy az említett eklézsiáknak és azok presbytereinek nemcsak a testiekben, de a lelkiekben is legyetek segítői és tanácsadói, elfojtva csirájában, vagy kiirtva gyökéréig a netalán támadó viszályt bölcsességtek és tekintélytek által, a mivel a Mindenható titeket bőven megáldott, a kinek nyomdátok