Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375

376 magyar-lengyel, unitárius érintkezések volt, csak erkölcseik feddhetlensége kívántatott meg, és az, hogy az előadásokat szorgalmasan járják, s ünnepnapokon az isteni tiszteleten legyenek jelen. Az ezen alóliak mind osztályosoknak (Classistae) neveztettek, a felsőbb osztályoknak segédtanáraik (Collaboratores) voltak, a syntaxistáknak, etymologistáknak és kis osztálybelieknek külön magán tanítóik (Prcieceptor,) a kik oktatták a kezdőket (initiantes) és elemi tárgyak tanulóit (Rudimcntistae). A szolgák és alamizsnagyűjtők (Servi et Mendicantes) a három utolsó osztályokból tétettek, különböző előmenetelök szerint. Az alamizsnagyüjtők saját tizedesök (Decurio) alatt állottak, a ki az iskolafőnök szolgája volt. Ezek oly szegény szülők gyermekei voltak, a kik szolgálattal keresték meg tanulásuk eszközeit, a kenyeret az eklézsia polgáraitól házról-házra járva gyűjtötték össze, a mészárszékben húst vettek, és egyik háztól a másikhoz vitték, a míg akadt kegyes szívű polgár, a ki másnapra megfőzetését igérte Az iskolába a vagyonosaknak ételt hordottak be, a Szamosról, mely a váron kívül, az iskolától nem messze foly el, vizet; szobát, kemenczét és udvart sepertek, s más hasonló szolgai munkát végezve tartották fenn magukat. Az iskola minden polgára ezen társaságok és osztályok valamelyikében élte át tanulói évét. Panaszos ügyekben a rectorhoz felfolyamodni mindenünnen szabad volt, a ki tiszteletreméltó tanár és hivataltársaival itélt az eléjök felebbezett ügyben. A tanulók eszközei a XVI—XVII. században szintoly sajátságosak voltak, mint a kor erkölcsei, az iskolai szervezet és tanrend. A királyné és fia adományán s az ország közsegedelmén kiviil — ami fennebb érintve volt — tetemes segélyben részesült az iskolai ifjúság az ottani gyakori országgyűléseken, melyekre besereglett az ország szine-java, leggazdagabb s leggenerosusabb főurai. A deákok olykor a fejedelemnél énekléssel tisztelkedtek, fejedelmi ajándékban részesülvén mindannyiszor ; fölkeresték s megtisztelték a király tanácsosait bármily vallásúak voltak. Ezek közül egyik egy alkalommal a magyar deákoknak 2500, a szászoknak — mivel kevesebben voltak - 1500 m. frtot ajándékozott. így különböző ünnepélyes alkalmakkor, menyegzőken, temetéseken más mágnások is tekintélyes összegeket adtak. A városi lakosoktól szintén — minthogy csaknem az egész város unitárius volt — különösen a karácsoni ünnepek s újévköszöntések alkalmával sok pénz gyűlt össze az ifjúság részére. A XVII. század első felében Mikó Ferencz unitárius fejedelmi tanácsos temetésekor 300 frtot kapott a deákság. A böjti kére') Hist. Ecclesiast. sat. Lib. 3. Vol 3. 616—17. 11.