Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - (DKP.) Francziaországnak Mexico elleni hadjárata. 332

történeti irodalom. 335 közben látván a Poroszországtól kifejtett hadi készülődést, a milyenre sem ő, sem Francziaország nem számított, attól félt, hogy Ausztria meggyöngítése miatt megromlik Európa egyensúlya, s Francziaország ellen félelmes ellenségül fog föllépni. Ausztria ellen csakugyan ki is tört a háború 1866-ban egy felől Porosz-, másfelől Olaszország részéről. A königgrätzi és sadowai ütközetek döntők voltak és Napoleon, ki azt hitte, hogy Ausztria fog győzni, azonnal belátta, mily nagy hibát követett el. Ausztria fegyveres közbelépésre kérte Francziaországot, ha másként nem, úgy, hogy Francziaország küldjön a Rajna menti határra 100,000 embert. Beust gróf, Ausztria párisi követe, elébe is terjeszté Napoleonnak ezt a kérelmet, de a császár röviden csak annyit felelt : »Nem vagyok készen a háborúra«, mire Beust még abban is kétkedett, hogy legalább 40,000 ember volna a chalonsi táborban. A prágai béke folytán Ausztria elesett a német császárságtól, Poroszország lépett az éjszaki német államok élére, Olaszország visszanyerte Ausztriától Velenczét, Francziaország tanácstalanúl állt a megizmosodott és ellenséges Poroszországgal s a már-már egyesűit, gyanakvó Olaszországgal és a megcsalt Ausztriával szemben. Az 1870-diki háború kitörésekor, meg volt fosztva természetes szövetségeseitől s így egyedül állt azon rettentő katonai hatalom előtt, melyet épen ő segített megnövekedni 1866 óta. Annak idején Spanyolország hősi ellenállása hiúsította meg a nagy Napoleon utolsó terveit ; most Mexico hősi védekezése hatott közre hatalmasan, hogy III. Napoleon megbukjék. Mexico vakmerő megtámadása nélkül a történelmi következmények logikája szerint igen hihető, hogy Francziaország győzelmesen rontotta volna le Vilmos király és Bismarck nagy munkáját s megakadályozta volna 1870 — 71diki nagy bukását. Kétségkívül szerencse, hogy az a nagy összeütközés, melyben a mi hazánk annyit szenvedett, oly nagy kérdések elintézését vonta maga után, mint Mexico demokratikus intézményeinek és függetlenségének kivívása, Olaszország egységesítése, a homogén és tömör német császárság visszaállítása és Francziaországnak köztársasággá alakítása, mely alapon a nemes franczia nemzet ismét visszaszerezte régi prestigeét s újra elfoglalta az őt megillető kiváló helyet a művelt nemzetek között.« Jellemző, hogy az Oncken művével foglalkozó czikkek mind csupán a III. Napoleon személyét kárhoztatják Mexico akkori szenvedéseiért, magát a franczia nemzetet ellenben Zárate is »nemes nemzet«-nek (noble nacion) nevezi és sajnálja, hogy a frankfurti béke oly súlyos terheket rótt reá. (DKP.)