Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - L. B.: Ein Lebenslauf. Aufzeichnung etc. von Julius Fröbel. 327
történeti irodalom. 329 tesen futja végig. Disraelit szokás ennek a fokozatos fejlődésnek és radikálisból conservativvé való átalakulásnak typusául emlegetni ; mi Frőbelt, e szerény publiczistát mérnők helyébe ajánlani. Az övéhez képest lord Beaconsfield ragyogó pályája csupa szökdelés és bukdácsolás, nem is tekintve, hogy az angol politikus nem tisztán speculativ államférfiú, hogy pályáját hatalmi ambitiók is befolyásolták, midőn pedig hatalmon volt, meggyőződéseinek olykor az országos érdekkel kellett megalkudnia. (»Un jacobin ministre n'est plus un ministre jacobin.«) Politikai nézeteinek ezt a következetes átalakulását Frőbel nem leplezi ugyan, de nem is emeli ki határozottan és kellő őszinteséggel az ő emlékirataiban. Mivel pedig a politikai küzdelmek porondján mire sem ügyelnek szigorúbban az ellenfelek, mint az elvhűségre s mivel a radikálisok bizonyára gyakorta vetették szemére elpártolását, nem lehet feltennünk, hogy Frőbel elveinek metamorphosisáról nem adott volna magának számot. Valószínűbb, hogy ugyanabba a hibába esett, mint támadói s szintén gyengeségnek vélve jellemének azt a markans jegyét, melyért mi kívülállók leginkább érdeklődünk, nem igyekezett azt saját rovására különösebben megvilágítani. Emlékezéseket írni egyébként nem annyit tesz, mint gyónni s vallomásokra az utókornak ritkán van szüksége. Az életnek külső története, a viszontagságok eléggé megszokták magyarázni az elbeszélőnek belső átalakulását s az ezekből vont következtetésekben jobban megbízhatunk, mint vallomásokban, melyek akkor sincsenek minden szépítgetés nélkül, ha nem is iratnak utólag, egy hosszú élet alkonyán. Frőbel sokat látott, sokat tapasztalt és sokat csalódott — s ez sok mindent megértet. Nem is szólva magánvállalkozásairól, melyekben egymást érték a kudarczok, politikai törekvései is kivétel nélkül mind meghiúsultak. Csalódott a 48-as forradalomban, csalódott amerikai útjában és csalódott Ausztriában. Eletének fővágya, a német egység, megvalósult ugyan: de ez sem erősíthette meg politikai meggyőződéseiben való hitét, mert törekvései ellenére létesült, Poroszország által, mely ellen bizalmatlanságában évtizedeken át küzdött. De legnagyobb csalódását kétségkívül akkor élte át, midőn az 50-es években Éjszak-Amerika déli államait, Mexikót, Közép-Amerikát és Kaliforniát keresztül-kasul bejárta s midőn e sokszínű keverék és söpredék néppel való érintkezésben, közvetlen tapasztalásból kellett meggyőződnie, milyen képtelen ábránd a polgári egyenlőség, politikai hitvallásának ez az alap dogmája, melyben kétkedni annak előtte szentségtörés lett volna az ő szemében. Az abstract elméletek mámorából az akkori cynikus amerikai viszonyok egészen kijózanították. 23*