Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - L. B.: Ein Lebenslauf. Aufzeichnung etc. von Julius Fröbel. 327

328 történeti irodalom, lámok eltemetik nyomtalanul ; személyét imént megjelent emlékiratai pár pillanatra felszínre vetették ugyan, de alig akad egykét ember, ki ráismerne, s úgy látszik, el fog merülni ismét, mert a közönség nagy tömege siető léptekkel halad tova, mélységes közönynyel fizetve ideális törekvéseiért. De ha a kortársakra nézve Erőbei meg is halálozott tényleg nem tudjuk, a közel 90 éves aggastyán él-e még, meghalt-e, Zürichben, hol emlékiratait befejezte — a történetírókra nézve jelentékeny egyénisége voltakép csak mostan revelálódik. Eletének részleteiről azelőtt nem sokat tudtunk. Tudtuk, hogy ifjú korában, második hazájában, Svájczban, demokratikus, még pedig ultra-radikális irányban működött, hogy 1848-ban a frankfurti parlament tagja volt, hogy Berlinbe, majd Bécsbe küldetett, hogy Bécsben októberben activ részt vett a barrikádokon, elfogatott, halálra Ítéltetett, de társának, Blum Róbertnek tragikus sorsától Windischgrätz herczeg kegyelméből megmenekült; tudtuk, hogy Amerikába emigrált, soká élt künn ós sokat utazott, hogy visszatérve, immár mérsékelt liberális felfogással fáradhatatlanul tevékenykedett a publiczistika terén Németország újjáalakítása érdekében, tudtuk, hogy ezt eleinte Ausztria kezdeményezésétől, utóbb pedig a trias megvalósulásától várta, tudtuk, liogy sok hányattatás után württembergi és bajor félhivatalos szolgálatba szegődött s hogy öreg korában, midőn sok keserű tapasztalat révén jobban feltárult előtte a politikai élet titka, midőn tudatára jutott annak, mily veszélylyel jár minden erőszakos változtatás s mily helyes és mély oka van mindennek, a mi létezik, mind conservativebb meggyőződésre tért s a párttusáktól távol, a messze keleten óvta meg nagy német hazájának érdekeit, mint az újonnan alakult birodalomnak smyrnai, később algiri főkonzula. Ha útirajzait, e vonzó olvasmányokat, politikai röpiratait és államtudományi műveit chronologikus rendbe szedjük, egyéniségének folytonos átalakulása ezekben is frappans módon nyilatkozik. Sőt ha egy azon munkájának két külön kiadását veszszük közelebbről szemügyre, pl. a System der socialen Politik-et, melynek második kiadása már nevet is cserélt (Theorie der Politik-nek hívják), itt is felötlik nézeteinek megszelidülése, a mint ezt könnyen kimutathatnók. Abban ugyan nincsen semmi különös, hogy valaki radikális programmal kezdi és conservativ testamentommal végzi politikai pályafutását. Ez gyakori eset, amint hogy ez lényegében jobban is felel meg az emberi természetnek, mint az ellenkező s ritkábban tapasztalható processus. De az már feltűnő, ha valaki ezt a hosszú, parabola-szerű pályát megszakítások nélkül s egyenle-