Századok – 1892

Értekezések - PAULER GYULA: A Hartvik legendáról. 279

à haiitvik legendából. 293 liiert ha azt teszi, a Liber I. caput 8-bau, sok esetet talált volna a XI., XII. századból, a melyben a pápák zsinaton kivül iscanonizáltak. így, hogy egy-két példát említsek: II. Sándor (1064.) útban a mantuai zsinatra, Milanóban Ariald vértanút a szentek közé iktatta; II. Incze, 38 nappal a pisai zsinat előtt, canonizálta szent Hugót (1135.) ; Heribert kölni érseket pedig maga VII. Gergely »annuente Domini, auctoritate apostolica nobii divinitas tradita«, »Isten akaratjából, az úr által, rábízott apostoli hatalmánál fogva«, iktatta a szentek sorába »miután életrajzából, szentségéről meggyőződött.« ') Azt hiszem, ennyi elég annak kimutatására, hogy pápai beavatkozás valami canonizatióba, zsinat nélkül nem oly anachroniznius, melyet csak a XI. századon messze túl élő »kései iró, a ki már hallomásból, vagy egykorúak elbeszéléséből sem meríthetett« hozhatna fel. Azonban ne következtessünk Hartvikból többet, mint amennyi benne van. 0 nem mondja, hogy VII.Gergely szentté avatta Istvánt, hanem — azt rendelte el, hogy a kik Magyarországot, szóval, tettel (praedicatione, institutione) a keresztény hitre térítették : azokat tiszteljék szent gyanánt,2) a mi alkalmasint a magyarok kérelmére történt. Még általánosabb intézkedés ez, mint a mikor IX. Benedek (1041.) szent Simeon remete szentsége ügyében irta: »ha úgy tündököl csodák által, mint emberetek nekünk mondja, építsetek neki egy házát, tiszteljétek szent gyanánt«3

): de képtelenséget nem tartalmaz. Ez aztán érthetővé teszi azt is, hogy az összeköttetés Magyarország és VII. Gergely közt megszakadván — a pápa Rómából menekült, 1085-ben meghalt, László IV. Henrik pápájához csatlakozott sat. — István királynak szentté avatása se ment rendes cauonizatio számba, és csak idő folytán nyert általános elismerést. A mit Karácsonyi úr ezután (137. 1.) Hartvik »nagy baklövései«-ről mond: az — úgy látszik nekünk -— szint ilyen sport-tünemény sorába tartozhatik ; legalább azzal a be nem bizonyított dologgal, hogy István 975-ben született, minthogy ezt ') Migne, Patrologia latina 148. 658. Maga Karácsonyi is idézi. A levél korára nézve : Lacomulet, Niederrlieinisches Urkundenbuch I. 145. s) M. Florianus 1. k. I. 63. 3) Lambertini (XIV. Benedek). De beatiflcatione Lib. I. 8. n. 3. (az 1766-iki kiadás 30. 1.)