Századok – 1892

Értekezések - PAULER GYULA: A Hartvik legendáról. 279

2ö7 úttal annak nem hű fordítását ki is javítja az idegen iró, »regine dies«-ét »domine« vagy »magne domine dies«-re »asszony, nagy asszony napjá«-ra igazítja, a mit idegen bizonyosan nem tett volna. Logikai botlást követ el Karácsonyi úr, mikor a legenda irót járatlannak mondja hazánk törvényeiben, mert a gyermek tizedről beszél, a mennyiben1 még kérdéses dologból biztosra következtet. Hartvik ezt, mint valami rendkívüli dolgot, rendkívüli szigort, nem pedig mint a tized-szedés rendes folyományát említi. Ha authenticus, könyves Kálmán korabeli iró : el kell fogadnunk ezt a nem képtelen adatát, s nem lehet ezt hamisnak vitatván, e bizonytalan vitás dologból kiindulva, az authenticitas vitás kérdését eldönteni. Igaz, hogy a IV. Béla korában készült pannonhalmi összeírás a dézsma ezt a nemét nem említi : de az nem is tartalmazza — mint Karácsonyi véli — az apátság »összes javait és jövedelmeit,« hanem csak »condiciones, officia seil servicia cunctorum hominum pertinentium ad monasterium memoratum« ') vagyis a monostor jobbágyainak és szolganépeinek tartozását írja össze, melyre nézve kevéssel előbb II. Endre korában heves és keserű per folyt az alattvalók és apátság közt. A somogyi tizedről ez összeirásban szó sincs. Karácsonyi úr elfelejti azt is, hogy ha e tized oly absurdum lett volna, azt a Kálmán herczegnek iró Hartvik se vehette volna fel munkájába és semmi esetre se authenticalta volna azt a pápa, és vette volna ki hiteles másolatban ép ezt a fejezetet az apátság jogai védelmére 1349., 1350-ben, a mint feljebb említettük. Az aztán más kérdés: mikép alakult a dolog a praxisban ? Semmi esetre sem volt gyakori dolog, hogy valakinek tiz gyermeke lévén, a dézsma e sajátságos esete, mely a kolostornak csakugyan kevés hasznot hajtott, beállott volna. Különben a rendes tizedet is — tudjuk — mily nehezen tudta az apátság Somogyban megkapni. Nem lehet csodálkoznunk tehát, hogy okleveleinkben ily esetet nem találunk, ámbár — meg kell említenem — a pannonhalmi benczék egykori levéltárnoka, Sztachovics Rémig egyszer említette nekem, hogy ismer okmányt vagy okmányokat, melyek ily dézsmás gyerekről szólanak.2) ') "W. n. l. a) 1251-ben olvassuk, hogy a kalocsai templom Szent Pál oltárára ajándékozta egy apa fiát ; az a templom harangozójává lett, de azután az apa ismét kiváltotta. W. "VII. 332.