Századok – 1892

Értekezések - PAULER GYULA: A Hartvik legendáról. 279

284 Fauler gyuIia. »E Zsófiának második férje volt Ulrik, karantán markgróf« — a legenda szerint a László testvére leányának férje volt egy »fehér« melléknevű Ulrik gróf, nem is őrgróf; ergo: »a legenda adata Zsófia »tágabb értelmű« leányára, vagyis unokájára, Wilfhildis nevű leányának Mathild nevű leányára, Thieppold markgróf nejére vonatkozik,« s ennek korából von aztán Karácsonyi úr következtetést a Hartvik legenda korára.1) Ez adatra egyébiránt megjegyzem, hogy a Hartvik igazi legendájában csak »Mathild matroná«-ról van szó ; ki leánya, ki felesége volt? azt nem említi. Ugy látszik, hogy a pesti codexben ez is csak olyan, a nagyobb legendából vagy máshonnan vett adat, melyet Hartvik mint valótlant elhagyott vagy sohasem látott, a pesti codex irója azonban visszavett vagy önállóan betoldott. Különben e Mathild asszonyság fiatal hölgy is lehetett, mert a matróna nemcsak öreg asszonyt jelent, mint Karácsonyi úr véli, hanem általánosságban uri asszonyt, s ennél fogva prágai Kozma — Hartvik kortársa — azt irja, hogy a körülbelül 32—33 éves II. Bfetislaw cseh herczeg 1094-ben »quondam matronam de Bavaria Lukarth Alberti comitis sororem« vette feleségül.2) III. Incze 1201-iki tilalma nem vonatkozott a Hartvik legendára — mondja Karácsonyi ; tehát abból e legenda létezését ez időben nem következtethetjük, — mert az előttünk ismert legendában nincs semmi, miben III. Incze pápa megütközhetett, s a mit ennél fogva eltiltott volna ; csakhogy nem is arról lehetett szó, mikép kell e helyet felfogni, mint értelmezi azt a pápa, hanem mint értelmezheti azt a nép. A szentírást érti az egyház úgy, mint a Hartvik legendát, de azért annak olvasását illetőleg is vannak tiltó rendeletek — »sage prohibition — relativement à la lecture indiscrète et vulgaire des livres sacrés« mint Comte Ágost magát kifejezi.8) De, mondja Karácsonyi, lehetett e kifejezés, valamint a III. Kelemen idézte fehérvári privilégium is, Szent István egy ') Lásd a genealógiát Annalista Saxoból kiirva Fontes Domestic} I. 219—20. 11., melyre Karácsonyi hivatkozik. (29. 1. 2. jegyzet.) ») Mon. G. Síi. IX. 103. 3) Philosophie positive Y/3. 261. 1.