Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A magyar irodalom története. (Irta: Bodnár Zsigmond.) 243

245 történeti irodalom. Az előszóban Bodnár a positivismus híve, Taine tanítványa, a ki szerint »nincs külön test és külön lélek.« Csupán tényeket ismernek : természetieket és szellemieket. Ehhez képest tehát a szellemi tényeknek ugyanazon szülőokai vannak, mint az anyagiaknak. A Taine felfogása, jóllehet az egészben véve a natúralismusból következik, érthető a nélkül, hogy a philosophiának e több mint kétezredéves alapfogalmait bolygassuk. A faj, környezet és időpont doctrinája rég elfogadott ; igaz, hogy Taine alakította ki rendszerré, a melyet a Bodnártól lenézett jámbor spiritualisták is elfogadnak, mert semmi sincs benne, a mi sértené psychologiai alapfelfogásukat s a mit ennek körében ki nem tudnának egyeztetni egymással. Bodnár ugyanabból az alapból indul ki, mint Taine. Szerinte is bir az eszme mind ama tulajdonságokkal, mint a természeti erő ; éppen úgy hat, éppen úgy akadályokat kell legyőznie, tehát össze kell ütköznie, mint az anyagi erőnek ; az erősebbek győznek, a gyöngébbek buknak. Ez igaz, de hogy mikép függ ez össze a psychologiai darwinismussal, vagy miként alapul a régi elfogadott tételen az új elmélet : azt Bodnár nem magyarázza kellően, mert a mivel megkísérli ezt érthetővé tenni, ahhoz sem a »ködös lélektan« ismerete nem szükséges, sem pedig a természet tüneményeiben rejlő törvények erőszakos alkalmazása. De mégis van egy pont, a mely csakugyan a naturalismus hatásából fejthető meg. Az eszmék ugyanis csodálatos egységben vannak egymással, s küzdelmök együttesen éri az embereket, mint megannyi kis czentrumokat. Mi következik ebből ? Az, hogy az egyes ember egyénisége elmerül a küzdelemben. Bodnár tagadja ezt, de azt mondja, hogy »nem érezhetek, nem gondolkodhatom, nem létezhetem egyedül, hanem másokkal együtt«. De ha ez igaz : hogyan lehetne fölismerni az egyéniség különös megnyilatkozásait ? S vájjon, ha az érzés egyedisége is problematicus : mi okozza a teremtő szellemek kiválóságát ? Erre Bodnár azt feleli, hogy ezeket az eszme erősebben meghatja. Készséggel osztozunk e véleményben s magunk is hiszszük, hogy a geniek hatásának egy részét nem más alkotja, mint hogy a nemzetükben szunnyadó érzésnek ők adnak leghathatósb kifejezést, mert ők élénkebben érzenek, mélyebben gondolkodnak, egy szóval lángelmék. Bátrak vagyunk azonban állítani ebből következőleg, hogy az emberek egyénisége mégis határozottabb valami, mint a hogy Bodnár véli, sőt annyira határozott, hogy bár a környezet, faj, időpont tényezőknek igen fontos a szerepük, mindezeknél százszorta fontosabb az egyéniségé, a melyben a hatékony erő épen azon a különbségen alapszik, a mely a lángelmét a közönséges, mindennapi észtől megkülönbözteti. Az új eszme tehát csak a kiválasztotta-