Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Orosz történetirás. - II. közl. 237

240 történeti irodalom. Uvarof-dijat !) Habár — úgy mond — e szláv világról, egy külön szláv politikai pártról sok szó folyik is e munkában, Vaszilyevszkíj jelentésében kénytelen volt bevallani (Zsurnal Miniszt. Nar. Prosz. deczemb. füzet) hogy ezen pártnak »úgy mibenléte, valamint a nemzet tömegeivel való szerves összeköttetése reá nézve homályos és problematikus maradt«. Különben Grot úr maga is érezte e tátongó ürt theóriái és a tények, a hallucináció s a valóság között, — mert előszavában jelzi, hogy Magyarországnak ezen korbeli belső : sociális és vallásos életét szintén tanulmány tárgyává akarja tenni. Azt hiszszük, hogyha beváltja szavát és hasonló komoly szorgalommal fog majd hozzá, az eredményeket — ha ugyan Píc úr olcsó babéraira nem vágyakozik — magának fogja tartani, nehogy mostani művét sajátkezüleg kelljen lerombolnia. Még csak egy megjegyzésére kell reflektálnunk, hogy t. i. »a jelenlegi magyar történetírók egyáltalán mintha figyelmen kívül hagynák az e korbeli (t. i. az Árpád-kori) Magyarországot, mert úgy látszik, az szelleménél és karakterénél fogva nekik kevésbbé rokonszenves !« Nagy vakmerőség kell mindenesetre ehhez az Ítélethez olyan ember részéről, a ki magyarul nem tud s következésképen az e téren való rendkívül kiterjedt kutatásainkat nem is ismerheti. De hát ez is csak visszhangja a már ismertetett zavaros eszmekörnek, mindössze, — egy pathologiai tünettel több. Az e fajta munkák után, valósággal üdítőleg hat ránk az olyan komoly tudományos tárgyilagosság, melylyel például Szergejevics-nek »Orosz jogi régiségei«-ben találkozunk. Ez a legújabb s egyszersmind a legjobb orosz jogtörténet. Elődeinek munkája — ide nem értvén például Kovalyevszkíjt, aki az orosz jogot az ősi egyetemes jog szempontjából tette tanulmány tárgyává — inkább tankönyv volt, mintsem történelem. Szergejevics művéből eddig csak az első kötet jelent meg, mely az orosz területet és lakosságot tárgyalja a legrégibb időktől a XVII. század végéig. A régi orosz fejedelemségek belső szervezetének taglalása után, sorra veszi a középkori orosz társadalom különböző rétegeit: a rabszolgákat (cholopy), a szabad parasztok (szmerdy) és nemesek (bojáré) s végül az udvari népek rendkívül változatos osztályait egyenkint részletesen, a kútfők teljes felhasználásával. Természetesen, e részletekbe itt mi nem mehetünk belé, de a ki valamikor az Árpád-kori magyar társadalom történetét fogja megírni, a szláv népek jogtörténelmét és így a Szergejevicsét sem fogja mellőzhetni. *) Ruszkíja Juridieseskija Drevnosztyi. I. Terri torija i naszelyenyije-S.-Peterburg. 1891.