Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Orosz történetirás. - II. közl. 237

241 történeti irodalom. Középkori történetünk a lengyel történetírásnak is méltán sokat köszönhet s még többet várhat tőle, de az oroszok kutatásait sem nélkülözhetjük a lengyel történelem terén többé. Évről évre gyarapodnak ezek számban és tekintélyben egyaránt. Ránk nézve különösen előnyös ismerni az oroszok lengyel tanulmányait, mert azok vitásabb kérdésekben gyakran az »audiatur et altera pars« szerepét játszák. Ezt egy minket elég közelről érdeklő példából is láthatjuk. Breiter Ernő lengyel tudós egész könyvet írt lengyel nyelven (Lemberg 1889) László opuliai herczegről, Magyarország ismert nádorispánjáról. Szerző természetesen a lengyel földön s különösen Vörös Oroszországban vagyis Halicsban 1372—78 közt viselt dolgaival foglalkozik inkább, de kutatásai nem csak ottani szerepét hozzák tisztába, hanem László herczeget magát is, a ki eddig történelmünkben jóformán csak árnyéktalan alak volt, —- megegyénítik. Csakhogy Breiter még most sem tudja neki megbocsátani, hogy urának a magyar királynak érdekében működött Halicsban, hogy t. i. az ne a lengyel — hanem a magyar koronához csatoltassék. Bosszújában valóságos karrikaturát csinál tehát belőle és érdekes látvány nekünk, midőn a lengyel tanulmányairól hírneves orosz Linnicsenko (Zsurn. Min. Nar. Proszv. jul. fűz.) a legmelegebben veszi védelmébe László herczeget és a magyar érdekeket! Maró gúnynyal fűszerezett éles kritikával mutatja ki, hogy Breiterből csak a lengyel Chauvinismus beszél, a mikor Lászlót a legönzőbb embernek, árulónak (már t. i. szülőföldje Lengyelország iránt) hitszegőnek, szóval egy politikai Jágónak festi. Pedig éppen a Breiter adatai világítják meg egész nagyságában e rendkívüli embert, kiben nemcsak Nagy Lajosnak egy igen ügyes és megbízható diplomatáját, hanem mint kiváló financiert, erőskezű kormányzót ismerjük meg. Az újkori történetnek kétségkívül egyik legjelesebb terméke : az orosz történetírás egyik vezérétől Ilovajszkíjtöl x

) származó Oroszország Történetének harmadik kötete, mely egészen a XVI. századnak van szentelve. Oroszország legfontosabb korszaka ez, mert akkor áll elő, az addig, különféle fejedelemségekre tagolt, egységes orosz birodalom. Érdekes aztán figyelemmel kisérni az ezen egységgel párhuzamosan növekvő czári absolutismus fejlődését, küzdelmeit a régi Oroszország szabad intézményeivel,2) míg végre mindent magába olvaszt. Persze e fejlődés menetét ott helyben, Oroszországban az annak megfelelő ') Ilovajszlcíj Isztorija Roszsziji III. köt. Moszkva, 1890. ') Az ősrégi orosz nemzeti országgyűlések (vecse) egészen a XVII. század végéig tartják fenn magukat !