Századok – 1892
Az Emlékkönyv tartalma - Szilágyi Sándor: titkári jelentése. 11
20 BART A LUS ISTVÁN. Ezt kell tehát eredeti forrásnak tekintenünk ; a többiek közül a franczia csak későbbi fejlődésére folyt be ; a német pedig -mitől az ég óvjon meg — napjainkban akar wagneresítni. Nem vagyok oly kellemes helyzetben, hogy mint a németek az allemande- ot, úgy én a passamezzó ongarót valamely magyar villanellának tulajdonítsam. Ezt nem tehetem azért sem, mert nem tudunk ugyan azokból a régi időkből magyar népdalokat felmutatni, de nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a magyar nyelvkiejtés-szülte choriambusok akkor is úgy lüktettek, mint napjainkban ; azt azonban jól tudjuk, hogy a magyar népdal és a palotás zene még az ujabb időkben is két olyan össze nem férhető fogalom volt, mint palota és kunyhó, arisztokráczia és demokráczia, olaj és víz. A legelső magyar passamezzónak tehát, sőt a többieknek is, egy-egy olasz maestro s olasz villanella adott életet, csak anynyiban levén magyar, a mennyiben magyaros tánczlépésekre lett, vagy lettek alkalmazva. így kell lenni ; mert különben sem az olaszok, sem a táblázatos gyűjtemények nem nevezték volna passamezzó ongaró-nak. Az olasz és magyar passamezzó szerkezeti rokonsága is ezt tanúsítja. Az olaszok ujrázói— mint fentebb láttuk — nincsenek ugyan határozott számhoz kötve, s ebben volna egy kis eltérés ; mert — ha szabad a két fennmaradt magyar passamezzó alapján kimondanom — a magyarok ujrázóinak száma határozottan négy ; de minden újrázó három-négy ütenyes köröcskéből áll, melyek az ujrázáskor, mint az olaszokéi, folytonosan s fokozatosan képletezőbbek. Innen tekintve az olaszok hangulati rokonságát, azonos záradékait, nem lehet kétségbevonni a magyar palotás olasz eredetét. Magát a tánczot illetőleg azonban az újrázok jól kimért hangzatos rhythmusai azt gyaníttatják, hogy tánczlépései az olasz sétálásnál határozottabb, jellegzőbb alakot öltöttek. Még csak néhány szót a rokonságról. Vannak olasz passamezzók, melyek folytonosan eszünkbe juttatják Tinódi stilját, s főleg ennek Eger ostromáról szóló énekét, melyet Mátrai nem elég hű átiratban s némely félreértés-
