Századok – 1892

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Kik voltak az első érsekek? - III. közl. 201

kik voltak az első érsekek ? 207 hivatalos létére is így ír : »Georgio Colociensis ecclesie Ungarorum Archiepiscopo.« ') De ha ezen adatok följogosítanak bennünket azon állításra, hogy a barabergi leiró szavait nem szükség oly szigorú értelemben vennünk és abbőí"szilárd következtetéseket nem lehet vonnunk, a későbbi egykorú adatok vizsgálása után azonnal láthatjuk, hogy nem is szalad azokat úgy magyaráznunk, mintha 1012-ben a magyaroknak csak egy érseke volt. Nem szabad pedig azért, mert 1012-ben még Anasztáz is élt. Ki bizonyítja ezt? Egy szemtanú : Arnold, regensburgi szerzetes. Szavai tárgyunkra nézve oly jelentősek, hogy egész terjedelmükben adjuk. »Valami dologért beszéli Arnold Szent-Emmerám életrajzához irott előszavában — Magyarországba küldött apátom. S miután a Duna mély medrében többször baj környezett, a pogicedi (pogeni) örvénynél szerfölött nagy veszedelembe jutottam. Itt ugyanis a hajósok. .. annyira megrémültek, hogy egymásra tekintvén és mukkanni sem birván a halál félelme miatt, egészen megmerevedtek. Akkor megcsókolva a vértanú (Szent-Emmerám) ereklyéit tartó keresztecskét, el kezdtem gondolkozni : Mit gondolsz, vájjon tapasztalom-e a messze földön ismert védőszent segítségét? Egyszerre a hajó, mintha valaki igazítaná, megrándul, az enyészet^torkából kiugrik, noha senki sem kormányozta, vagy inkább az Úr igazította. Aztán szerencsés úton harmadik Pannónia földjére értem. Itt Anasztáz érsek másoknál emberségesebben fogadott és barátságosabban beszélt velem. 0, miután Szent-Emmerámnak ama régi és hibás könyvét olvasta, az események halmazát a tételekkel együtt (sententiis) jóváhagyta, de azok sorrendjét és nyelvezetét (vestis) nyomós okoknál fogva hibáztatta. Hat hétig tartózkodván nála a védőszent emlékére néhány antifonát készítettem responsoriumokkal együtt... Az említett érsek szerzeteseit és udvari papjait megtaníttatta ezekre és a templomban annak vértanúsága napján elénekeltette a szerint, a mint meg van írva: »Távozzanak az avult dolgok szájatokból,« elhagyván az ő régi énekét, melyet a mieink inkább régi szokásból énekelnek, mintsem valakinek parancsolatjából. Magyarországban ezeket cselekedvén és a követséget, a melyért küldöttek, elvégezvén vissza mentem Noricumba és ott Regensburgot újra meglátva, elég szeretettel fogadtak a testvérek. Midőn itt roppantúl vágyódtam valami szépet és nevezetest hallani Szent-Emmerámról vagy olyasmit látni, ezt álmodtam.. . « 2) •1 Jaffé, Regesta Pontificum 373. 1. s) Pertz, Momim. Germ. Scriptores IV. 547 — 548. 1.