Századok – 1892
Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Kik voltak az első érsekek? - II. közl. 131
134 x)k. karácsonyi jános. kellett elmúlni III. Sándor trónra lépte után; vagy két emberöltőnek kellett kihalni, míg az egyház régi gyakorlata annyira feledésbe ment, hogy valaki (a középkori irók rendes szokása szerint a maga korának viszonyait alkalmazva a lefolyt századokra) egy XI. századbeli szenttéavattatás történetét akkép adja elő, a mint Hartvik Szent-Istvánét előadja. Nincs és nem lehet tehát más út és mód, mint azt mondani, hogy Hartvik III. Sándor után egy fél századdal élt, művét Kálmán gácsországi királynak ajánlotta és így csak 1230 körül irta. Hallottuk azt a kifogást okoskodásunk ellen, hogy Hartvik mégis csak szólhatott »apostoli levél«-ről, mert a zsinat határozatát a kérelmező püspökkel a pápa külön levélben közölte. Nem hallottuk, de könnyen akadhat, aki megteszi e másik kifogást : Nem kell többet vonni le Hartvik szavaiból, mint a mennyit azok jelentenek. Hartvik nem azt mondja, hogy a szenttéavattatás történt egyszerű apostoli levéllel zsinat tartás nélkül, hanem azt, hogy a fölmagasztaltatásnak elrendelése. A kik ezen kifogásokat tették vagy tennék, nem értenek bennünket. Mi nem vitatjuk azt, hogy apostoli levél ez ügyben nem kelhetett volna. Csak azt állítjuk, hogy a XII. század elején író püspök nem erről (a mellékesről) tenne említést, hanem a fő, szükséges dologról: a zsinatról. Az a kornak stylusával együtt jár. Ott van pl. Szt.-Gellért rövidített életrajza. A velenczei Szt.-Márk könyvtár 1180 körül irt példányában még ez áll: ».4 római egyház zsinata (a sancte Romane ecciesie synodo) azt határozta, hogy fölmagasztaltassanak azok testei, akik a ker. hit magvait Magyarországban elhintették.« ') Az 1381 után irt példányban már így van átalakítva : A római anyaszentegyház (sacrosaneta Romana ecclesia) elrendelte stb.2) Már most gondoljuk meg, hogy Hartvik ugyanezen dologról hasonló szavakkal ír, és nyugodtan kérdezhetjük : lehetséges-e, hogy egy 1180 körül író ember még ismeii az egyház régi szokását a szenttéavattatásban és a szerint ír, de egy 1110 körül író már ne ismerje és a XIII XIV. század szokásai szerint írjon ? A másik kifogásra azt válaszoljuk : Mi nem vonunk le többet Hartvik szavaiból, mint a mennyit Hartviknak egyik nagy tisztelője, a tudós Weiser Frigyes, helyesen és jogosan vont le : »Mivel az elevatio mindig csak a szent tisztelését elrendelő itélet után következik, és mivel e tiszteletet a szent-szék, mint Hartvikból tudjuk, csakugyan elrendelte, ki fogná már azt állítani vagy vitatni, hogy a szentszék elrendelte ugyan a Szent-István csont') L. C. IX. Cod. XXVIII. 2) Batthyány, Acta et scripta s. Gerardi. 358. 1.
