Századok – 1892

Az Emlékkönyv tartalma - Szilágyi Sándor: titkári jelentése. 11

12 BART A LUS ISTVÁN. ban sem kell annyit ide-oda sétálni. Mozgása mérsékelt idő, s dallamára szöveget is szoktak énekelni. Használatból már ugyan rég kiment, de zenéje Bach Sebestyén kezében érte el fejlődése netovábbját. A chorea. A latin nyelvvel élő lantvirtuózok így szokták nevozni a körtánczot, még pedig nemzetiség szerint : Chorea anglica, polonica, sat. A choreáknak bizonyos rokonságban kellett lenni a branle-okkal, mert körben, s valószínűleg éppen kézenfogva tánczolták. Tánczlépéseikben bizonyos nemzeti sajátságoknak kellett lenni, különben nem nevezték volna nemzetiség szerint. Mind az angol, mind a lengyel choreák páros és jól kimért sétáló idejűek, s főleg az angolokkal szemben kimondhatjuk a záradékok azonosságát az előbbi páros méretüekkel. A magyar palotás zene minden tekintetben leginkább rokonszenvez a lengyel choreákkal, még pedig mind a stilt, mind a hangulatot illetőleg az a palotás, mely a XVII. század vége felé kezdett ilyen irányt venui. Megjegyzem azonban, hogy miután a XVI. századon innen adatokkal nem rendelkezem, ezt a föltevést csakis a jelen század elején kelt palotásokkal lehet indokolni. Besard gyűjteményében (1603.) nyolez lengyel choreát találunk, melynek szerzője Diomedes Cató, olasz lantvirtuóz. Diomedesről csak annyit tudhatunk, hogy velenczei születésű ; életköre a XVI. század végére s a következő elejére esvén, egyike volt Besard dolgozótársainak. Nagy szerepet játszott életében Lengyelország, mely sok idegen művésznek adott kenyeret Diomedes egy lengyel főnemes körében élt, s itt jó módja volt tanulmányozni a lengyel zenét. Hogy tanulmányait szép eredménynyel fel tudta használni, bizonyítja nyolez choreája, melyek mindenike élethíven visszatükrözi a lengyel nemzetiséget; de ezen kívül költői tehetségről s harmóniai alapos ismeretről tanúskodik, mint szintén a lant kitűnő kezeléséről, elannyira, hogy szegletességeit (mint a többi virtuózokéit is) inkább a lant technikai kezelhetésének kell tulajdonítanunk. Láttuk már, hogy a régiek minden tánezfajra szöveget is énekeltek ; a lengyel choreákat illetőleg se igenlőleg sem taga-