Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

"122 közállapotok csanád vármegyében* tor és az irnok még az akkori időviszonyokhoz képest is csak nagyon szerényben részesült. A főispán kapott 300, a perceptor 100, a megyei irnok 12 frtot egy évre. A megye pénztára Földeákon volt a Návay György curiájában, pénz azonban ritkán találtatott benne. 1735-ben Edelspachertól kölcsönöz a vármegye 669 forintot, könyörögvén neki, »quatenus miserae plebi usque natalitia Domini festa succurrere non gravetur.« Mindazonáltal ez az igénytelen kis vármegye, melynek sem pénze, sem rendes tisztikara, sem organicus alakzata nem volt, mely a megye területén létezett s a magyar törvények alá nem tartozó kivételes katonai helyek miatt sem a teljes joghatóságát nem gyakorolhatá, sem a magistratust megillető összes tevékenységét ki nem fejtheté, tett annyit, a mennyit az adott viszonyok mellett a hazafias közérzés ébrentartására, a nemzeti jogok védelmére, a társadalmi jólét oltalmára, s az állam iránti kötelmek teljesítésére, a rendelkezésére álló csekély eszközökkel tehetett és keresztülvihetett. Hatáskörét mindjobban tágítani igyekezvén, mégis csak ő volt a vidéken az egyetlen szervezett hatalom, az egyetlen magyar nemzeti hatóság, mely limitálta az élelmi czikkek árát, kiveté s behajtá az adókat, végezte a közbiztonsági teendőket, felügyelt az iparra, rendezte a czéhek viszonyait és czivakodásait, szabályozta a kereskedelmet, ügyelt az utakra, hidakra, közmunkákra, az árvizek korlátozására, s megfelelő törvények hiányában mindenre szabályrendeletet alkotott.1) Ott volt mindenütt, a hol szükség volt rá, hol védeni kellett a megye érdekeit s enyhíteni a magyar nép szenvedéseit. Küldözgeté tekintélyesebb embereit egyszer Bécsbe a központi dicasteriumokhoz, másszor Pozsonyba a kamarához vagy a helytartótanácshoz, majd ismét Aradra a határőrség főparancsnokához, és Debreczenbe a főhadi biztossághoz. Sőt még a családi erkölcsök tisztaságát és a társadalmi illemet is hatáskörébe vonta, midőn a kor szigorú felfogásának érvényt kellett szereznie. Midőn Návay József 1742-ben egy protestáns hölgygyei eljegyzésre lépett, fivére Návay György alispán a megyei közgyűlésen ünnepélyes óvást emelt az eljegyzés ellen, mivel az ő családjuk ősidőktől fogva katholikus s az eljegyzés praejudikál a kath. vallásnak, ellenkezik a szent kánonokkal és királyi rendeletekkel. A vasár-exiguit.atem hactenus ex integro pvovisus fuerit : liinc ut justitia suum cnrsum et judicium debitam formám habeat, ex authoritate mea Supremi Oomitis, qua pleno jure fungor, pro praeside Sedis Judiciariae seu Vice Comité, ad hunc solum actum, vel continuationem in hac Sede Judiciaria occurribilium causarum, Periii. Dnum Georgium Návay, qua alias etiam possessionatum etc. ordino. (Csanádinegye lcözgy. jegyzökönyve ) ') V. ö. Acsády : Magyarország belállapota 1680.