Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

a tökök uralom után. 121 püspök, még nem foglalta el egyházmegyéjét, s a megye gyűlésén a makai plébános által helyettesítteté magát. Megjelent az összes­megyei birtokos nemesség: Návay György Földeákról, kinek apja Pál 171 l-ben kapta czímeres nemesi levelét, nagybátyja János pedig 1713-ban szegedi plébános volt ; továbbá Aradról Edels­pacher Zsigmond és Edelspaclier Ignácz, kik időközben szintén szereztek Csanádban némi földbirtokot. Eljött még Simonyi József aradi főjegyző is, mint meghatalmazottja Csanád vár­megye legnagyobb birtokosának, Rajnáid modenai berezegnek, ki III. Károly által hűséges szolgálataiért csak az imént Arad és Csanád vármegyék nagy részének és egész Zaránd megyé­nek földesurává tétetett. Az innentúl lefolyt évtized alatt a főispánt rendszerint Májer Gábor kanonok s püspöki belvnök. a modenai herczeget pedig Bibics Jakab aradi alispán képviselte a csanádi megyegyűléseken, melyek fölváltva Makón, Földeákon, Battonyán és Tornyán tartattak, nem lévén még a megyének sem állandó székhelye, sem székháza, de ami legjellemzőbb, több köz­ség sem találtatván akkor Csanád megyében, mint csak ez a négy. Részben lakott vagy egészen puszta praeclium tizenöt találtatott a megyében. Ezek : Kovácsháza, Tompa, Kamarás, Apadus, Dombiratos, Fecskés, Komlós, Kunágota, Kúpra, Meggyes, Föld­vár, Kevermes, Vizes, Bánhegyes és Kaszaerek. A megyegyűlések jó ideig maradtak még néptelenek ; legföljebb a provinciális biz­tosokat, a gazdatiszteket, a négy község bíráit, esküdtjeit és Író­deákjait rendelték be az urak, hogy többen legyenek. De azért, ha publicus okmányt állítanak ki, mindig ez ünnepélyes szólam­mal kezdik : »Nos universitas praelatorum, baronum, maguatuni et nobilium Comitatus Csanadiensis.« Kezdetben alispánja, szol­gabírái s más választott tisztviselői nem voltak még a megyének ; de volt az adók beszedésére egy perceptora, ki mellett egy író­deák vezette a vármegye tollát. Ha pedig fontosabb jogügyekről tárgyaltak, vagy éppen főbenjáró dolgokban kellett itélniök, Zaffiry Imre, vagy Marczibányi Lőrincz törvénytudókat szólí­tották elő a vidékről, kik azonban sohsem védték a sedriákban a vádlottakat, hanem csak a Tripartitum fenyítő paragrafusait mennydörögték a szegény bűnösök fejére. A perceptorságot kez­dettől fogva a megye újjáteremtője, vezére és lelke, Kavay György viselte fáradhatatlanúl ; s mikor criminális perek fordultak elő, esetről-esetre őt nevezte ki a püspök-főispán a büntető törvény­szék elnökévé, vagyis alispánná, ') Fizetésben a főispán, percep-') 1738. évi ápr. 9-én írja Falkenstein Albert báró, csanádi püspök és főispán a megyének : »Cum actu in Comitatu lioc Csanadiensi nonnullae criminales causae occurrunt, quibus ego ob dignitatem meam ecclesiastic-am praesidere nequeo, sed nec Comitatus liic magistratualibus personis ob sui

Next

/
Thumbnails
Contents