Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

"120 közállapotok csanád vármegyében* törvényes óhajainak megvalósulása elé a legnagyobb akadályokat. Oly rengeteg összeget követelt ugyanis az országtól az illető megyék visszafoglalása és a bennök eszközölt különféle beruházások költségeinek fejében, hogy a rendek, az ország Ínséges állapotára való tekintetből, inkább függőben hagyták a fontos kérdést.l

) Maradt tehát az állapot, amint volt ; de annak daczára éledezni kezdett a honfiak keblében a törvényes együvétartozás eszméje. Csanádmegye, mely a török hódítás korszakában sem múlt ki végkép, hanem mintegy szellemileg tovább folytatta életét s Békéssel és Biharral együtt gyűlésezett Nagyváradon,2) a passzaroviczi béke után ismét gyűjtögetni kezdvén elkallódott magyar lakosságát, a szomszéd megyék példájára, eleintén csak nagyon szűk baráti körben és alig adva magáról nyilvános életjelt, szervezkedni igyekezett. És ezt annyi erélylyel cselekvé, hogy sem az 1735. évi Peró-féle rácz lázadás, sem az átvonuló német katonaság zsarolásai nem riasztották vissza a honfiakat a vagyont és életet egyaránt koczkáztató nemzeti mozgalmaktól ; sőt ellenkezőleg, a közbejött nehéz idők csak annál szorosabb összetartásra ösztönözték a közügyek embereit. Szegedinacz Peró zendülése, noha a ráczság egyik vezére. Sévics alezredes Csanádon, — a másik, Sterba őrnagy Nagylakon székelt, csak zúgó szélvész gyanánt surrant el Csanád fölött a nélkül, hogy jelentékenyebb pusztításokat okozott volna. A ráczok annyiban tölték bosszújokat a megyén, hogy megrohanva Földeákon Návay György lakását, az ott őrzött megyei pénztárból 1529 forintot raboltak el. Ennél sokkal érzékenyebben gyötörte a megyét a minduntalan átvonuló rakonczátlan német katonaság. Az urak nem egyszer voltak kénytelenek »in sortem discretionis« 12 körmöczi aranynyal megpuhítani a generális uraimék kemény haragját. Hogy a megye csak nehezen és lassan bontakozott ki a kezdet sokféle akadályaiból, csodálni éppen nem lehet. Főispánja, a Szegeden székelő Nádasdy püspök, egyházmegyéjének rendezésével és a saját terhes anyagi gondjaival levén elfoglalva, úgyszólván csak tiszteleti czím gyanánt viselé a méltóságot. De Falkenstein főispánsága alatt, mikor már a nemesség is szaporodott a vármegyében, Csanád tevékenysége mindjobban előtérbe lépett. Száz hatvanegy évvel ezelőtt, vagyis 1730-ban decz. 1-én tartá Csanád megye Makón az első közgyűlését, melynek jegyzőkönyve ránk maradt. Az egész »generalis congregatio« öt emberből állott. Falkenstein főispán, az újonnan kinevezett csanádi ') Acta comitialia 1722. 2) Pesti Frigyes : Az eltűnt régi vármegyék. I. k. 49. 1.