Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

"116 közállapotok csanád vármegyében* lefizetett pénzösszeg révén új adomány gyanánt kapták vissza elvesztett uradalmaikat. A jelentkezők közt volt Nádasdy László gróf, előbb zágrábi, aztán győri és székesfehérvári kanonok, 1710-től fogva pedig csanádi püspök, ki ekkor Szegeden székelt, s a püspökség csekély jövedelmeiből nem élhetvén, szent Demeter egyházában a plébánosi hivatalt is kezelte. Nádasdy 1717-ben folyamodott a királyhoz, hogy a hajdan javadalmakban gazdag csanádi püspökségnek az újszerzeménvi bizottság által birtokba vett javai, melyekhez többi közt a makai puszta és a malmok, nemkülönben a Makó melletti Szent-Lőrincz mezőváros tartoztak, a tizedszedési és egyéb haszonvételi jogokkal együtt, visszaadassanak. Lépéseket tettek ez iránt már püspökelődei : Erdődi Pálffy Tamás 1655-ben, Macripodari Jáczint 1663-ban, Balogh Miklós 1782-ben, Tvornikovics Mihály 1687-ben és Dőlni István 1701-ben.1) De az akkori zavaros idők mind e főpásztoroknak kötelességhű igyekezetét meghiúsították. Midőn a makaiak neszét vették Nádasdy püspök folyamodásának, attól való félelmükben, hogy az imént nyert városi szabadalmaikat veszély fenyegeti, azonnal ügyvédet vallottak s kérvényt terjesztettek föl a magyar kamarához, kérve a kamarát, hogy őket, mint királyi oltalom alatt álló várost, legmagasabb helyen pártfogásba vegye és a földesúri hatalomtól megvédelmezze. Ok oly mondhatatlanúl meg vannak ijedve (hinc taliter extreme consternatum hocce Regium Oppidum), miszerint inkább készek kivándorolni, semhogy jogaiknak és szabadságaiknak ekkép való megdöntésével földesúri hatalom alá kerüljenek. Szívesen fognak a kamarának ezentúl 200 forintnál is többet fizetni, csakhogy szabadságaik feláldozásá val paraszt jobbágyokká ne legyenek.2) Azonban a kamara kikerestetvén a magy. udvari kauczellária irattárából a Makóra vonatkozó iratokat, azok alapján nem a makaiak kiváltságos helyzetét védelmezte, hanem a saját birtokjogának álláspontjából azt jelentette az udvarnál, hogy Makó 1671 óta, noha arra a csanádi püspökök, s nevezetesen Balogh Miklós, többizben igényt kerestek, a magyar állami kincstárnak kétségbevonhatatlan tulajdona, mit nem csak az 1716. évi protectionális bizonyít, melyet a makaiak a kamarától kaptak, de bizonyítja maga a királyi könyv is (Liber Regius), melyből világosan kitűnik, hogy Makót 1543-ban, mikor az egész ország összeírása történt, nem a csanádi püspök, hanem a Telegdy, Palatics és Makó családok birták olykép, hogy Telegdy Istvánnak 34, Palatich Jánosnak 3, Makó Lászlónak pedig 180 portája ') Oltványi Pál : A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története. s) Bécsi udv. kamr. Itár.