Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - DECSÉNYI GYULA: Zsigmond király és Velencze összeköttetéseinek történetéhez (Llubič Oklevéltárának ism.) 751

TÖRTÉNETI IRODALOM. 759" egymást. S a legérdekesebb időszakban, Zsigmond koronázási xítja idején, midőn a király az olasz területen közvetlen érintkezésbe jut olaszországi szövetségeseivel és ellenségeivel, s Kóma befolyása egész eddigi politikájának új fordulatot ad, a milanói iratok megszűnnek tovább értesíteni bennünket az eseményekről ; az általuk nyújtott kép hézagos, befejezetlen marad. A velenczei levéltár anyaga, melyet a jelen kötet tesz számunkra hozzáférhetővé, e hézagokat nagyrészt kitölti s a másik oldalról is megvilágítja a képet. Az eredmény, minek bemutatására az alábbi szerény sorok vállalkoznak, egyúttal a kiadvány történelmi értékét is legyen hivatva dokumentálni. A velenczei köztársaság politikájában Francesco Foscari dogé trónralépte nevezetes változást idézett elő. A signoria, mely addig első sorban tengeri hatalom volt, s főczéljáúl a tenger fölötti kizárólagos uralmának biztosítását ismerte, ujabban a szárazföldön is kezdett terjeszkedni. Hajóinak uralmát a XIV. század végétől kezdve egy idegen félelmes hatalom, a török tette vitássá a középtenger vizei felett. Hatalmi állásának leggazdagabb forrásait látván fenyegetve az új ellenség által, a köztársaság más oldalról keresett kárpótlást s ezt megtalálta a szárazföldi terjeszkedés eszméjében, melyre ez időtől kezdve hatalmi eszközeinek teljes felhasználásával vetette magát.Dalmáczia elfoglalása. mely nem egészen tiz évi küzdelembe és erőfeszítésbe került, bár még szoros összefüggésben a tengeri érdekekkel, bizonyos tekintetben már ez űj irányzatnak volt előhírnöke. S alig jutott a köztársaság az adriai tenger e fontos partvidékének birtokába, azonnal szemet vetett a felső-olaszországi kis fejedelemségekre és városokra, melyek a lagúnák szomszédságában elterülve s egymás közt folytonos villongásban élve, kész prédáivá lőnek a hatalmas szomszéd terjeszkedési vágyainak. Friaul, a trevisói tartomány, Pádua, Rovigo, Yicenza és Verona egymásután estek szent Márk köztársaságának hatalmába. Ezek a foglalások a XIV. század két utolsó, s a következő század két első tizedére esnek, s előkészítői voltak annak az új politikai iránynak, melynek czélja volt Velenczét szárazföldi hatalommá tenni s számára a felső-olaszországi államcsoportban elsőrendű helyet biztosítani. Ennek a nagy czélnak azonban számos kisebb akadály mellett erős ellenség állott útjában : Filippo Maria Visconti, Milano herczege, kinek családjában szintén nem kisebb eszme vált hagyománynyá, mint Felső-Olaszország egye') A köztársaság hódítási politikájában a XV. század elején beállt lendületet részletesen tárgyalja Daru, Histoire de la république de Venise, a XII. és XIII. könyvben. '